Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-299. Törvényjavaslat az Iparosok Országos Központi Szövetkezetéről és az ipari anyagbeszerző, termelő és értékesítő szövetkezetekről
299. szám. 187 18-21. §§. Az általános indokolásban kifejtettem, hogy a központ-kényszert, tekintettel az iparosságnak ez ellen általánosan megnyilatkozott hangulatára, a szakipari szövetkezeteknél mellőzendőnek tartottam. Ameddig az iparosságnak a központ-kényszertől való idegenkedése meg nem szűnik, ily intézkedés inkább elriasztja az iparosságot a szakipari szövetkezetek alapításától, már pedig a jelen törvényjavaslat célja éppen az lenne, hogy az iparosságot, amennyiben az egyéb szükséges feltételek megvannak, a szakipari szövetkezetekbe való tömörülésre buzdítsa és a szövetkezetek elterjedését előmozdítsa. Ezért azt hiszem, hogy a központ a kötelékébe tartozó szövetkezetek körültekintő és szakszerű vezetéséve], ügyeiknek megértő felkarolásával és anyagi szükségleteiknek előzékeny kielégítésével sokkal nagyobb propagatív határt fog elérni, mint amilyent egy rideg kényszerszabály felállításától várni lehetne. Mindazonáltal a jelen törvényjavaslatban foglalt kedvezményeket, előjogokat és a kereskedelmi törvény rendelkezéseitől való eltéréseket csak azokra a szakipari szövetkezetekre kívánom kiterjeszteni, amelyek a központ kötelékébe tartoznak, mivel — bár vannak szakipari szövetkezetek, melyek központi köteléken kívül is boldogulnak — általában mégis sokkal előnyösebb, ha a szövetkezetek egy jól működő altruisztikus központi intézmény szervezetében helyezkednek el, mintha azok egy nyerészkedésre alapított pénzintézet anyagi támogatására alapítják létüket, vagy egyes a szövetkezetet önző üzleti céljaik elérésére kihasználó szövetkezeti vezetők kétes üzelmeinek vannak kiszolgáltatva. De viszont a központ anyagi ereje és életképessége is attól függ, hogy mentől több szövetkezet tömörüljön annak kötelékébe. Ezért kell a központba való belépést az ebben a törvényjavaslatban foglalt kedvezmények ós előjogok biztosításával is kívánatossá és előnyössé tenni. Erre való tekintettel a 18. § kimondja, hogy olyan szakipari szövetkezetek, amelyek a jelen törvényjavaslatban körülírt kedvezményekben részesülni kívánnak, csakis az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének közreműködésével és csak oly feltétellel alakíthatók, ha az alakuló közgyűlés az Iparosok Országos Központi Szövetkezetébe való belépést elhatározza ós a központ a belépő nyilatkozatot elfogadja. A központnak a megalakulásnál való kötelező közreműködése elejét fogja venni már eleve életképtelen szövetkezetek alakulásának és egyben biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy a törvényes rendelkezések betartatni és a. szövetkezetben szervezkedni óhajtó iparosok érdekei megóvatni fognak. De amint egyfelől kívánatos, hogy a szakipari szövetkezetek minél nagyobb számban lépjenek be a központ kötelékébe, úgy másfelől súlyt kell helyezni arra, hogy a központ az egészséges alapokon nyugvó, életképes szövetkezetek elől ne zárja el kapuit, mert hiszen éppen az ilyen szövetkezetek befogadása és gondozása egyik legfőbb rendeltetése. Ezért a 18. § a központ igazgatóságának olyan határozata ellen, amely az alakulni kívánó szövetkezetnek a tagok sorába való felvételét megtagadja, a kereskedelemügyi miniszterhez felszólalást enged meg. A 19. § megjelöli az alakulás közelebbi formaságait. A megalakuláshoz, úgy mint a részvénytársaságnál, hót aláíró jelenléte elégséges, mivel a szakipari szövetkezetek azoknak a hitelszövetkezetektől eltérő természete folytán egyéb szükséges feltételek fenforgása esetében hét taggal is eredményes működést kezdhetnek. 34*
