Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-292. Törvényjavaslat egyes pénzügyi természetű rendelkezésekről

292. szám. 127 1922. évbeni és 1923. évbeni jövedelmekre, illetve a pénz értékének a nevezet években való alakulására. A korona árfolyama pedig az 1922. évben átlag-0*469 svájci centimé volt, ami az 1920. évi átlagnak 5*06-szorosát teszi ki. Az 1923. év első felében 0*142 svájci centimé volt az átlag, megjegyezvén, hogy a második negyed magában véve 0-099 svájci centimé és a június hónap 0'078 svájci centimé átlagot mutatott; jelenleg pedig a korona 0-055 svájci centimé körül áll. Ha némi javulásra az év hátralevő részében — az export nagyobb arányú megindulása esetén — számíthatunk is, úgy kétségtelen, hogy az egész évi átlagot a második negyed átlagánál magasabban nem, sőt valamivel alacsonyabban kell számítanunk, már pedig a második negyedévi átlag is az 1920. évi átlagnak 23-96-od része. A jelzett alapon, azt hiszem, a leghelyesebb mértéket tartom meg akkor, ha az 1922. évre az 1921. évi adóknak az ötszörösét, az 1923. egész évre pedig az 1921. évi adónak a húszonötszörösét kérem megállapítani; megjegyezvén, hogy a belső drágulás, vagyis a legtöbb cikknek az ára és ilykópen a termelő és kereső osztályoknak a jövedelme is a fentebb közölt valutaszámoknál nagyobb mérvben emelkedett. Megjegyzem itt, hogy a búza ára, amely az 1920. év második felében 500 K, az 1921. évben pedig aratáskor 1150 K. volt, az 1922. évben átlag 5.982 K-t tett ki (2.317—11.500 K. között mozgott), míg ez idő szerint 50.000 körül mozog. Ami pedig az egyes kereső osztályok jövedelmi viszonyainak az alakulását illeti, reá kell mutatnom arra, hogy még az állami alkalmazottaknak a pénzbeli illetményei is (az 1922. évi augusztus havi fizetést számítva) a 6-szorosát illetve a 7-szeresét tették ki -a szóbanforgó alkalmazottak által az 1920. évben (december hóban) élvezett fizetésnek; az 1923. évi júliusi fizetések pedig az 1920. évben volt fizetéseknek minimálisan 35'6-szorosát, a legtöbb esetben azonban 45—48szorosát, sőt 79-szeresét tették ki. Ezek az illetmények az 1923. évi augusztus hónapra még jelentékenyen emelendők lesznek, — az állam többi szükségletei pedig még nagyobb arányban emelkedtek. Lehetetlen az államháztartás továbbviteléről gondoskodni, ha a drágulásnak csak éppen az adók terén nem vonjuk le a következményeit és nem gondoskodunk a dologi kiadásoknak ós az állami akcióknak és beruházásoknak egyre növekvő költségszükségletéről, amelyhez most a közszolgálati alkalmazottak augusztusi illetményemelése — az intézkedésekben az adózók teherviselő képességére való legnagyobb figyelem mellett is — mintegy évi 110 milliárd K. többletet fog előidézni, amely összegben a természetbeni ellátás emelkedő- költségszükséglete még nincsen beszámítva. A jelen javaslatból várt bevételi többletet illetőleg teljesen pontos adatokat ezidő szerint még nem közölhetek. Az 1921. évi jövedelem- és vagyonadó kivetése ugyan első fokon már az egész országban befejezést nyert, a másodfokú, felszólamlási eljárás azonban még egyes helyeken nincs befejezve, ós ahol már be is fejezték, még nem tudták pontosan összeállítani a változásokat, amelyek csaknem kivétel nélkül az elsőfokú kivetés leszállítását eredményezték. Hátra van még továbbá a harmadfokú eljárás, amelynek során — a tapasztalatok szerint — a közigazgatási bíróság valószínűen további leszállításokat fog elrendelni. A rendelkezésemre álló adatok szerint az 1921. évre kivetett jövedelem- ós vagyonadó összege 5 milliárd K. körül fog mozogni. A javasolt rendelkezés eredménye tehát — ha a javaslatban kilátásba vett korrekciók keresztülvezettetnek — az 1922. évre kb. 20 milliárd, az 1923. évre pedig kb. 100 milliárd körüli összeget tehet ki. Meggyőződésem szerint ez olyan megterheltetés, amelyet — különösen a várható kedvezőbb termés