Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.
Irományszámok - 1922-280. Törvényjavaslat a szőlőtelepítésnek, továbbá a szőlővesszők és szőlőoltványok termesztésének és forgalmának szabályozásáról
4 280. szám. Melléklet a £80. számú irományhoz. Indokolás „a szőlőtelepítésnek, továbbá a szőlővesszők és szőlőoltványok termesztésének és forgalmának szabályozásáról 44 szóló törvényjavaslathoz. A javaslat 1. §-a azt célozza, hogy egyrészt a mezőgazdasági növények termelésére alkalmas területek szükségtelenül és indokolatlanul ne vonassanak el a mezőgazdálkodástól és másrészt a magyar borok régi jó hírneve és közgazdasági jelentősége óvassék meg attól a veszedelemtől, amivel a síkon termett silányabb minőségű és jellegtelen borok elszaporodása fenyegeti. Kívánatos, sőt szükséges ez a mezei gazdálkodás érdekében azért, mert a kérdéses területeknek szőlővel való beültetése folytán céltalanul és szükségtelenül igen sok fontos közszükségleti cikk termelésére alkalmas terület vofiatnék el a mezei gazdálkodástól a nélkül, hogy ebből a szőlő mivel ésére bármi csekély előny háramlanék. Ellenkezőleg az ilyen területek szőlővel való beültetés esetén az ismert és általánosan elterjedt magyar bortípusoktól elütő, silányabb minőségű bort teremnének és ekként a magyar borok hírnevét és a hazai bortermelés közgazdasági jelentőségét veszélyeztetnék. A szőlőtermelés természetszerinti helye nem a sík, hanem a hegyoldal. A magyar borok régi jó hírnevét és közgazdasági jelentőségét a hegyoldalokon termett jellegzetes bortípusok teremtették meg s csak ezek tarthatják fenn. A síkon termett silányabb minőségű borokkal való keverés lerontja a hegyi borok értékét és kiváló tulajdonságait is. Ezt a hegyvidékek érdekében meg kell akadályozni annyival inkább, mert főleg a legjellegzetesebb borokat termő hegyoldalak a legtöbb esetben másra, mint szőlőtermelésre, éppen nem, vagy csak alig használhatók. A házi szükséglet mértékét az1..;.§. második bekezdése értelmében — a tulajdonos családtagjai és a háztartásában, illetve gazdaságában természetbeni járandóságokkal alkalmazott egyének számához képest — a hegyközség, illetőleg oly helységekben, ahol hegyközség nincs, a községi képviselőtestület, illetve a városi tanács meghallgatása mellett a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. Szükséges ez a törvény idevonatkozó rendelkezésének a végrehajtása és a végrehajtás ellenőrzése érdekében azért, hogy házi szükséglet címen a tényleges szükségletnél nagyobb bormennyiségek ne termeltessenek és főleg hegyi borok címén, vagy azokkal összeházasítva, forgalomba hozhatók ne legyenek.
