Nemzetgyűlési irományok, 1922. VII. kötet • 280-322., II. sz.

Irományszámok - 1922-284. Törvényjavaslat az Állandó Nemzetközi Bírság Szabályzatának elfogadásáról

284. szám. 93 valamint a többi békeszerződés megfelelő részeiben említett ügyek tekinteté­ben, továbbá az átmenő forgalomra vonatkozó és a közlekedési ügyekre s különösen a versaillesi békeszerződés XII. részében (kikötő, viziutak, vasutak), valamint a többi békeszerződós megfelelő részeiben említett ügyekre nézve 3 évenkint 5—5 tagból álló két külön tanácsot kell felállítani s hogy ezen­kívül az ügyek gyors elintézésének érdekében a Bíróság évenkint egy, három bíróból álló, külön tanácsot is alkot, amely" a felek kívánságára sommás el­járással dönt. A Bíróság fenntartási költségeit a Nemzetek Szövetsége viseli s a Bíróság rendes tagjai a Közgyűlés által a Tanács javaslatára megálla­pítandó fizetést kapnak. Az Állandó Nemzetközi Bíróság illetékességére vonatkozó rendelkezések­ből mindenekelőtt az tűnik ki, hogy a szóbanlevő Bíróságot a Nemzetek Szövetségének Tagjai s illetőleg azok az Államok, amelyeket az Egyeség­okmány függeléke felsorol, föltótlenül igénybe vehetik, míg azokat a feltétele­ket, amelyek mellett más Államok előtt is nyitva áll, az érvényben levő szerződések különös rendelkezéseinek fenntartásával a Tanács állapítja meg. A Szabályzat ide vonatkozó 35. cikke alapján a kérdéses feltételeket a Tanács 1922. évi május hó 17-én hozott határozatával már megállapította, E hatá­rozat szerint az Állandó Nemzetközi Bíróság nem Tagállamok előtt is nyitva áll, ha ezek az államok előzőleg a Bíróságnál nyilatkozatot tesznek le arról, hogy magukat a Bíróság ítélkezésének alávetik s a hozandó ítéleteket végre­hajtják. E nyilatkozat vagy egyes esetekre szólhat vagy általános érvényű lehet, amely utóbbi esetben megfelel a statútum alább ismertetendő 36. cikke alapján a Tagállamok részéről tehető annak a nyilatkozatnak, amely szerint azok a 36. cikkben jelzett esetekben minden további nélkül alávetik magukat a Bíróság ítélkezésének. A Bíróság illetékessége kiterjed minden ügyre, amelyet a felek eleje teij észtének, valamint az érvényben levő szerződésekben és egyez menyekben megállapított különös esetekre. Ezenkívül azonban a Szövetség Tagjai és az Egyességokmány záradékában megnevezett Államok a szóbanforgó Bíróság jurisdictióját az ügyek bizonyos kategóriájára nézve is mindazon Tagokkal ós Államokkal szemben, amelyek ugyanezt a kötelezettséget vállalták, általá­ban is kötelezőnek ismerhetik el, amely esetben a Bíróság már akkor eljár, ha csak az egyik fél fordul hozzá. A Szabályzat 36. cikke ezeket az ügye­ket, az Egyességokmány 13. cikkének 2. bekezdésében megjelölt ügyekkel teljesen egyezően, a következőkben sorolja fel: a) valamely nemzetközi szer­ződés értelmezése; b) a nemzetközi jog bármely kérdéee; c) bármely ténynek megállapítása, amely ha bebizonyul, valamely nemzetközi kötelezettség meg­sértését jelentené és végül; d) a' jóvátétel terjedelme vagy módja, amely ilyen megszegés esetében teljesítendő volna. Mindezekben az illetékességéhez tartozó különféle ügyekben és vitás esetekben a Bíróság a nemzetközi szer­ződések és szokásjog, a civilizált Államok által elfogadott fontosabb jogelvek és kisegitésképen a bírói határozatok és a legkiválóbb publicisták tanításának figyelembevételével hozza meg határozatát. Az eljárási szabályok szerint a Bíróság hivatalos nyelve a francia ós az angol, de a felek kérelmére más nyelv használata is elrendelhető. Az elbírá­landó ügyet a Bíróság Jegyzői Hivatalánál, kell bejelenteni, amely erről a Főtitkárság útján a Szövetség valamennyi tagját értesíti. A felek ügyvi­vőkkel, illetőleg jogtanácsosokkal és ügyvédekkel képviseltetik magukat a Bíróság előtti eljárásban, amely két részre oszlik: egy előkészítő írásbeli szakra ós a Bíróság előtt, a bizonyítás felvétel lefolytatását a tanúknak és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom