Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-209. Törvényjavaslat az ipari munka szabadságáról, a békéltetésről, s döntő bírósági eljárásról és a gazdasági szakegyesületekről
224 2Ö9. szám. gazdasági harcban a munkáskizárást ós sztrájkot abban az esetbea, amikor a munkafeltételek tekintetében súlyos viszály támad és a törvényben megfelelően szabályozott békéltetés elsőizben sikertelen maradt. Az e kérdések rendezésére irányuló jelen javaslat egyúttal szabályozza a munkaadók és munkások által alakítható mindennemű gazdasági célú szakegyesületek jogállását, kizárván azokból a politikát, megadván azonban a lehetőséget arra, hogy a szakegyesületek a törvény által megengedett munkáskizárások vagy tömeges munkabeszüntetések esetében segélyeket nyújthassanak. A jelen törvényjavaslat az idevágó külföldi törvényhozás, de elsősorban saját különleges viszonyaink figyelembevételével készült. Általános fejtegetéseit helyett legcélszerűbbnek látszik — az általános elvek összefoglalása után — a javaslat részleteinek ismertetése. A jelen törvényjavaslat, amelynek hatálya az ipari, bányászati, kereskedelmi ós közlekedési vállalatok tulajdonosaira s azok munkásaira, illetőleg az e foglalkozási ágakban végzett munkákra. terjed ki, az alábbi főelveken nyugszik. 1. A törvény és szerződések korlátai közt mindenkinek joga van a törvény alá eső bármely munkára szabadon vállalkozni, vagy attól tartózkodni, illetőleg üzemét szabadon megállapított munkafeltételekkel folytatni vagy azt megszüntetni. 2. Tilos bárkinek ilyen irányú szabad elhatározására jogtalan befolyást gyakorolni, tilos továbbá az u. n. amerikázás és szabotál ás. 3. Meg van engedve a munkáskizárás, vagy a tömeges munkabeszüntetés, de csak oly esetben, ha a munkafeltételek, különösen pedig a bér tekintetében olyan súlyos viszály támad, amely a munka békés menetét veszélyezteti, ha azt a felek egymásközt nem tudják elintézni és a törvényben szabályozott békéltető eljárás első ízben sikertelen maradt. Egyáltalán meg van azonban tiltva a kizárás vagy tömeges munkabeszüntetés az állami, törvényhatósági és községi közérdekű üzemekben, úgyszintén az olyan magánvállalatokban, amelyek a vasúti és hajózási közforgalom lebonyolítására, vagy a lakosságnak vízzel, gázzal, elektromossággal ellátására szolgálnak, továbbá a köztisztaság céljait szolgáló vállalatokban, a betegápolási intézetekben, temetkezési vállalatokban, végül olyanokban, amelyeket a minisztérium — fontos közérdekből — ugyanilyen rendelkezés alá esőknek nyilvánít. Mindezekben azonban a viszályok elintézésének sikertelensége esetén kötelező a törvényben szabályozott döntőbírósági eljárás, amely szabály alól — különleges helyzetüknél fogva — csak a vasutak, a posta-, távírda- és telefon-üzemek vannak kivéve. 4. A békéltetés során létrejött megállapodások, vagy a döntőbírósági ítélet rendelkezéseinek megszegése jogot ad a másik félnek arra, hogy vele szemben a szerződést felmondás nélkül megszüntesse s a fennálló jogszabályok szerint kártérítést is követelhessen. 5. A felek kollektív szerződéssel, a békéltetésnek, vagy a döntőbírósági eljárásnak, vagy mindkettőnek a törvényben szabályozottól eltérő módjában is megállapodhatnak, de az eljárás kötelező voltára és annak elmulasztására, vagy a megállapodások, illetőleg ítéletek megszegésének következmórryeire a törvény rendelkezései ilyen esetben is hatályosak. 6. Gazdasági szakegyesületek mind a munkaadók, mind munkások részéről csak a törvény rendelkezéseinek megfelelően s csakis a tagok, illetőleg családtagjaik gazdasági érdekeinek előmozdítására alakíthatók. Alapszabályaik csak a belügyminiszter láttamozásával válnak hatályosakká. Tagul mindenkit