Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.
Irományszámok - 1922-208. Törvényjavaslat a magyar Szent Korona országai egyesített címerének és az ország külön címerének magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883:XVIII. törvénycikkel megállapított engedély-díj újabb felemeléséről
198 208. szám, Melléklet a 208. számú irományhoz. Indokolás a .magyar Szent Korona országai egyesített címerének és az ország külön címerének m igánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883. évi XVIII. törvénycikkel megállapított engedély-díj újabb felemeléséről szóló törvényjavaslathoz. Az 1. §-han idézett törvénycikkek az engedélyért fizetendő díjat előbb 50 lórintban, azaz 100 koronában, az 1921. évi XXXVIII. tj-c. pedig 5.000 koronában állapította meg. Mindkét törvénycikk indokolásából megállapítható, hogy az akkori viszonyok között mindenesetre tekintélyesnek tartott ezen összeg nagyságával is jelezni kívánta a törvényhozás az állami címerek használatához fűződő és magánosok által úgy erkölcsi, mint anyagi irányban kihasználható előnyök értékét. Indokolt és méltán3 r os tehát - már az államnak mai sútyos pénzügyi hetyzetére való tekintettel is, — hogy ezen díjösszeg a megváltozott pénzérték-viszonyokra való tekintettel ismét és ezúttal 100.000 koronára felemeltessék, annál is inkább, mert a fentebb említett erkölcsi és anyagi irányban kihasználható előnyök, véleményem szerint, csak részben jutnak kifejezésre az így javaslatba hozott 100.000 korona összegben. Minthogy a gazdasági viszonyoknak, illetve a pénzértékeknek a világpiacokon való esetleges változásai szükségessé tehetik azt, hogy a kormány a most javaslatba hozott engedély-díjösszeg nagyságát leszállítsa vagy felemelje, illetve a mindenkori értékviszonyokhoz alkalmazza, szükségesnek látszott az, hogy a törvényjavaslat — törvényerőre emelkedés esetén — arra is módot nyújtson a kormánynak — mindenesetre a törvényhozáshoz teendő jelentés mellett, — hogy a díjösszeg nagyságát a jövőben rendelettel állapíthassa meg, illetve az összeg nagyságát a mindenkori esetleg megváltozott viszonyoknak megfelelően megváltoztathassa. A felhozottak mérlegelése teszi szükségessé azt, hogy az 1883. évi XVIII. t.-c. 3. §-ának 2. bekezdése is módosíttassák, illetve kibővíttessék a díjösszeg mérsékelhetésére vonatkozó felhatalmazással. Ezzel a kormány természetesen csak az olyan jótékony vagy más közhasznú pélt szolgáló altruista egyesü-
