Nemzetgyűlési irományok, 1922. V. kötet • 194-212. sz.

Irományszámok - 1922-197. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter jelentése a kéményseprőiparról szóló 4.351/1919. M. E. számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában

156 197. szám. 197. szám A m. kir. kereskedelemügyi, miniszter jelentése a kéményseprőiparról szóló 4851/1919. M. E. számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az 1922. évi XVÍI. t.-c. 6. §-ának negyedik bekezdésében foglalt rendelkezésre való utalással tisztelettel jelentem, hogy a m. kir. minisztérium kezdeményezésemre a fenthivatkozott törvény 6. §-ának első bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a kéményseprőiparról szóló 4.351/1919. M. E. számú rendelet módosítása és kiegészítése tárgyában 1922. évi november hó 14-én 9.301/1922. M. E. szám alatt az 1 példányban idecsatolt rendeletet adta ki. A kivételes hatalmon alapuló rendeletnek kiadását az alább következő indokok tették szükségessé: Már a 4.351/1919. M. E. számú rendelet egyrészt a gazdasági helyzetre való teleintettelj másrészt, mert a szabályrendeletalkotási rendes út a felmerülő szükségletek kielégítésére hosszadalmas, felhatalmazta a szabályrendeletalkotó tényezőket (a törvényhatóságokat és a rendezett tanácsú városok képviselőtestületeit), hogy a kéményseprési díjak felemeléséről a szükséghez képest saját hatáskörükben, tehát az esetenkénti kormány hatósági jóváhagyás nélkül gondoskodjanak. Ez a felhatalmazási rendszer azonban a tényleg felmerült szükségleteket nem elégítette ki. Eszlelhető volt ugyanis, hogy a felhatalmazott tényezők részben nem értették meg a felhatalmazási jogkör jelentőségét, másrészt sokszor azok is, amelyek azzal tisztában voltak is, vagy a felelősség vállalásának erkölcsi bátorsága hiányában, vagy pedig szükkeblűségből a felhatalmazási jogkörrel vagy egyáltalában nem éltek, vagy nem a kellő mértékben. Az a közgazdasági helyzet azonban, amely a kéményseprőmesterek és a segédek megélhetésének s ezzel a legszorosabb kapcsolatban a tűzrendészeti követelményeknek megfelelő munkateljesítmény biztosítása érdekében a dijak megállapítására vonatkozó felhatalmazási intézkedésnek indokául szolgált, még ma is fennáll, sőt súlyosbodott.