Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-122. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszűnése következtében az erdő- és faügyek körében szükséges egyes rendelkezésekről
12.2. szám. 83 Melléklet a 122. számú irományhoz. Indokolás „a háború esetére szóló kivételes hatalom megszűnése következtében az erdó' és faügyek körében szükséges egyes rendelkezésekről" szóló törvényjavaslathoz. Az erdőtörvény (1879 : XXXI. t.-c.) csupán a korlátolt forgalmú erdők birtokosait (17. §.) kötelezi erdeik állandó fentartására és arra, hogy erdeikben okszerűen gazdálkodjanak. A trianoni békeszerződés folytán az ország 12,857.458 k. hold erdejéből csupán 2,042.000 k. hold erdő maradt meg. Ebből korlátolt forgalmú erdő 1,010.000 k. hold és több mint fele, vagyis 1,032.000 k. hold a magántulajdonban levő erdő. A megmaradt csekély kiterjedésű erdő még okszerű erdőgazdaság mellett sem elegendő az ország belső faszükségletének fedezésére. E miatt és mert tartani lehetett attól, hogy a nagy mértékben felszökött faárak miatt a magánerdők fakészlétei az okszerűség határán túl is kihasználtatnak és ennek folytán az erdők állománya még inkább megapad, már a háború tartama alatt gondoskodni kellett arról, hogy a fahasználatok a magánerdőkben is csak az okszerűség határáig legyenek gyakorolhatók és az erdők fentartása biztosíttassék. Ezeket a kérdéseket szabályozza a kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján 3.296/1918. M. E. és 6.201/1918. M. E. szám alatt kiadott két rendelet. Azok az okok, amelyek a kormányrendeletek alapjául szolgáltak, az ország megcsonkítása és az erdőállománynak ezzel járt rendkívül nagy mértékű mqgapadása folytán még ma is fennállanak. Szükséges tehát, hogy «az erdők fentartását és és azokban az okszerű gazdálkodást biztosító rendelkezések továbbra is érvényben tartassanak. A trianoni békeszerződés elszakította Magyarországtól azokat az erdődús vidékeket, amelyeknek fatermése biztosította a múltban a megcsonkított ország faszükségletének túlnyomó részét. Ennek a körülménynek természetes következménye az, hogy amíg Magyarország azelőtt faanyagokat tekintélyes mennyiségben külföldre is szállíthatott, CsonkaMagyarország megmaradt erdőállománya még a belföldi faszükségletet is csak kis részben képes fedezni és így a hiányt behozatal útján kell pótolni. Figyelemmel arra, hogy az úgynevezett utódállamokkal végleges gazdasági szerződéseket kötni eddig még nem sikerült, a részükről csak rövid időre is elrendelt határzár, — amire már volt eset, — az ország faellátása, főleg tüzelőszer, valamint a szénbányák műveléséhez elengedhetetlen bányafaszükséglet ellátása terén íi*
