Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-113. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos népjóléti rendelkezésekről
52 113. szám. Az elörebocsátott célhoz képest a törvényes felhatalmazást csak azokra a kérdésekre vonatkozólag kérem» amelyek a kibocsátott rendeletekben törvénymódosító szabályozást nyertek. Ellenben nem terjed ki a kért felhatalmazás a munkásbiztosítás oly kérdéseire, amelyekről e rendeletek nem intézkedtek. Különösen nem kívánom a felhatalmazás kiterjesztését a munkásbiztosítás törvényes szervezetének, és önkormányzatának módosítására, mert ezeket a nagyjelentőségű kérdéseket a rövid időn belül beterjesztendő törvényjavaslat alapján a nemzetgyűlés által hozandó törvénynyel kívánom részletes szabályozás tárgyává tenni. 2. A kórházak, gyógyító és beteggondozási intézetek stb. állami kezelésbe vételéről szóló 5.203/1919. M. E. számú rendelet a gyógyulást kereső betegek és a védelemre szoruló elhagyott gyermekek érdekeinek megóvása végett felhatalmazást adott arra, hogy minden olyan kórház, gyógyító és beteggondozó intézet, gyermekmenhely vagy más hasonló emberbaráti egészségügyi intézmény, amelynek üzemben maradását tulajdonosa, illetőleg fentartója biztosítani nem képes, állami kezelésbe vétessék. Az idézett rendelet felhatalmazást adott továbbá arra is, hogy amennyiben valamely kórház, gyógyító és beteggondozó intézet, gyermekmenhely vagy más emberbaráti egészségügyi intézmény fentartója az általa fentartott intézményt egészen meg akarná szüntetni és az annak fentartására rendelt anyagi eszközöket alapszabáíyszerü hivatásától eltérő célra kívánná fordítani, az intézet a fentartóval, illetőleg tulajdonossal folytatott tárgyalás során megállapítandó megváltási áron állami intézetté szerveztessék át. Igaz ugyan, hogy az úgynevezett tanácskormánynak a betegápolási ügyre vonatkozó intézkedései következtében beállott ama válságos viszonyok, amelyek az az idézett rendelet kibocsátását annak idején múlhatatlanul szükségessé tették, azóta enyhülték és az a veszély, hogy a magántulajdont képező, de egyébként a nyilvános betegápolást szolgáló gyógyintézetek tőkéjük felhasználása folytán hivatásos üzemüket nem folytathatják, időközben csökkent, mégis szükségesnek látszik, hogy törvényes felhatalmazás alapján, továbbra is törvényes jogalap biztosíttassék, oly rendelkezés tételére, amely a magánkórházak és hasonló célú egyéb magánintézmények közegészségügyi rendeltetésének fentartását megóvni alkalmas. 3. A gyógy tényező vei rendelkező fürdötel epekről és azok árviszonyainak rendezéséről szóló 5.970/1920. M. E. számú rendelet felhatalmazást adott a gyógytényezővel rendelkező fürdők forgalmának szabályozására és a rendelkezésre álló fürdőhelyek közérdekű kihasználása érdekében arra is, hogy az azokon való tartózkodás feltételhez köttessék és a tartózkodás időtartama tekintetében korlátozások állapíttassanak meg; felhatalmazást adott továbbá arra, hogy a gyógy tényezővel rendelkező fürdőkön a lakások, az étkezés, valamint a fürdővendégek részére szokásos minden szolgáltatás legmagasabb ára megállapíttassék. Azok a viszonyok, amelyek e rendelet kibocsátását indokolttá tették, lényegben ma is fennállanak és hazánk területi épségének teljes vagy részleges visszaszerzéséig előreláthatólag továbbra is fenn fognak maradni. Ugyancsak a fürdőügyre vonatkozik a gyógyfürdővállal átok, a hozzájuk tartozó ingatlanok, továbbá a közfürdők, ásványvízforrások vagy ásványvizet szolgáltató más telepek tekintetében fennálló vételi jogokról és bérletekről szóló 770/1921. M. E. számú és az eamek kiegészítésére vonatkozó 7.483/1921. M. E. számú rendelét is, amelyeket a pénz értékének napjainkig tartó folytonos ingadozása tett és tesz továbbra is szükségessé. Az adás-vétel tárgyát képező gyógyfürdők és ezek tartozékai, valamint az ily természetű egyéb üzemek és jogok adás-vételénél ugyanis figyelembe venni és megfelelően értékelni kell azt a különbözetet, amely régebben vagy hosszabb időre kötött adás-vételi szerződés esetében a szerződés megkötése és