Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-187. Törvényjavaslat a gazdasági munkabérek szabályozásáról

187. szám. 393 ügynek mesterséges elhúzását segítené elő és a végérvényes döntést késleltetné, már pedig úgy a munkaadó, mint. a munkás érdeke, úgyszintén a közgazdasági érdekek is általában azt kívánják meg, hogy a megállapítás, — amennyiben annak szüksége tényleg fennforog, — gyorsan és végérvényesen történjék. Erre való tekintettel a javaslat a megállapítás ellen fellebbviteli nem, hanem csak előtérj esztés't enged meg. Viszont az előterjesztés jogát a javaslat csak a bizottság tagjainak és a gazdasági felügyelőnek adja meg. Az előterjesztésből tehát a javaslat az érdekelt egyeseket kizárja. E megszorítás jogosultsága mellett szól az, hogy az érdekeltség köréből, ha minden egyes érdekelt élhetne előterjesztéssel, oly tömegesen adatnának be a. legtöbb esetben kellő alappal nem bíró előterjesztések, hogy azok az ügy komolyságát veszélyeztetnék és a végleges döntést megnehezítenék. A megszorítás nem lehet sérelmes az érdekeltekre, mert a bizottságban helyet foglaló képviselőik útján bármelyik érdekeltségnek módjában áll a sérelmesnek vélt megállapítás ellen előterjesztéssel élni. A gazdasági felügyelő részére önálló előterjesztési jog biztosítását általános gazdasági és szociális szempontok teszik szükségessé. Az előterjesztés megtétele idejének nyolc napban való megállapítását az ügy sürgős természete indokolja. Gondoskodik a javaslat arról is, hogy a végérvényesen megállapított munka(napszám) bérek az illető helyen köztudomásra hozassanak. 11. §-hoz. E §. értelmében az a munkaadó, aki a megállapított legkisebb munkabérnél kevesebbért szerződtet munkást (napszámost), vagy kevesebbet fizet a munkásnak (napszámosnak), — amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá, különösen az 1920 : XV. t.-c. rendelkezése alá nem esik, — kihágást követ el és ezért a javaslatban megállapított büntetés alá esik. Kimondja a javaslat egyúttal azt is, hogy a munkás (napszámos) a munka megszűnte utáni 45 napon belül követelheti a megállapított legkisebb munkabér és a részére kifizetett munkabér közötti különbözetet. Ezek a rendelkezések, bár alkalmazásukra előreláthatólag nem lesz szükség, a megállapítás kötelező erejét és a megállapítással elérni kívánt célt megfelelően biztosítani fogják. 12. §-hoz. A gazdasági munkabérmegállapító bizottság hatósági jellegét, elnökének és tagjainak közhivatalnoki minőségét állapítja meg. 13. §-hoz. A bizottsági tagok részére engedélyezhető napidíj az esetleg elmaradt kereset pótlására szolgál, az útiköltség megtérítés pedig a bizottsági székhelyre való utazással felmerült tényleges költségek megtérítését biztosítja. Megállapítja egyúttal a bizottság költségeinek tárcaszerű illetékességéi Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai IV. kötet. 60