Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-126. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján a földtulajdonos részére az átruházott ásványszénjogokért járó ellenszolgáltatások és a bányavállalatok javára ingatlanok tekintetében kikötött vételi és használati jogok tárgyában kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében szükséges rendelkezésekről

146 126. szám. jogátruházás és a jogszerzés tárgyát, amidőn „ az ásványszén kiaknázásának joga és a vele kapcsolatos használati jogok" kitétel helyett ,,az ásványszén tekintetében a földtulajdonost megillető jogok (Id. Törv. Szabályok VII. rész, I. fejezet, 1. §., 1871 : LUI. t.-c.)" kifejezést használja. A földtulajdonosi ásvány szén jogok mibenlétére az általános indokolás bevezetésében már közelebbről rámutattam. E szerint a földtulajdonost az ásványszén tekintetében sem kiaknázási jog, sem pedig ezzel ' kapcsolatos használati jogok nem illetik meg. Egyébként a fökltulajdonosi ásvány szén jogokra vonatkozólag a jelen törvényjavaslatban használt szabatos meghatározás már törvénykönyvünkbe is be van vezetve. Utalok itt a szénjogi térilletékről szóló 1921 : XVII. t.-c. 1. §-ára. A terragium mértékéi a javaslat — miként az általános indokolásban már érintetett, — szigorúan a Tr. határozmányaihoz simulva szabályozza, azzal a kiegészítéssel, hogy attól az időponttól kezdve, amidőn az ásvány szén országos átlagárának hatósági megállapítása meg fog szűnni, a terragiumot minden bányavállalkozó a saját bányavállalatában elért szénátlagár alapján lesz köteles fizetni. Ez a kiegészítés természetszerű követelmény, mert az országos hatósági árszabást pusztán a terragium egységes megállapítása kedvéért már csak pénzügyi okokból sem volna érdemes fentartani ;. ha pedig az országos szénátlagárak hatósági megállapítása elmarad, akkor a terragium összegének kiszámítására a dolog természeténél fogva alig lehetne más alapot választani, mint a vállalati szénátlagárakat. 2. §-hoz. E szakasz rendelkezése a Tr. 1. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezéshez simul azzal a változtatással, hogy a földtulajdonosnak természetben kiszolgáltatott szenet a Tr.-tól eltérőleg terragiummentesnek nyilvánítja. E módosítás indoka abban rejlik, hogy a bányavállalkozó az ily szénmennyiségek után a földtulajdonostól a jelen szakasz rendelkezése értelmében csak a termelési költségek szerint számított árat kapja meg, ellenben az O. K. Á. B. által a forgalomba kerülő szénre nézve megállapított haszontételt nem igényelheti, minélfogva méltánytalan volna, ha az ily szénmennyiség is terragiumfizetési kötelezettség alá esnék. A 3—4. 8-hoz. . Mindkét szakasz a Tr.-rel szemben kiegészítő rendelkezéseket foglal magában. Ami a terragium után a földtulajdonos terhére előírt és helyette a bányavállalkozó által kifizetett közszolgáltatásoknak a terragium összegébe való betudását illeti, ezt a méltányosság követelménye főként most, a kötött széngazdálkodás idejében, igen nyomatékosan sürgeti. Semmiképen sem volna ugyanis indkolható, hogy a bányavállalkozás ezt a terhet a szénfogyasztókra hárítsa át; már pedig, ha a földtulajdonos helyett lefizetett adóknak a terragium összegébe való betudása meg nem engedtetnék, akkor ez a tehertétel a mai kötött széngazdálkodás mellett a szénfogyasztókra háríttatnék át; de a szénnek ezen a címen való megdrágulása annál kevésbé volna indokolt, mert hiszen jelen esetben egy oly rendkívüli földtulajdonosi jövedelemről van szó, mely semmiféle munkával vagy kockázat-vállalással sincsen összekötve; igazságos és méltányos tehát, hogy e jövedelem után maga az érdekelt földtulajdonos adózzék. A bányavállalati érdekeltség kívánsága oda irányul, hogy a pénzbeli alap-ellenszolgálíaláson kívül kikötött minden más, akár pénzbeli, akár természetbeli ellenszol-