Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.
Irományszámok - 1922-126. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom alapján a földtulajdonos részére az átruházott ásványszénjogokért járó ellenszolgáltatások és a bányavállalatok javára ingatlanok tekintetében kikötött vételi és használati jogok tárgyában kibocsátott rendeletek hatályvesztése következtében szükséges rendelkezésekről
144 126. szám. tekben szabályozott viszonyok törvénye§ rendezése végett az idézett törvény életbelépésétől (1922. évi augusztus hó 11.) számított négy hónapon belül törvényjavaslatot terjeszteni a nemzetgyűlés elé. A kormány a szénbányászatra vonatkozóan a tárgyalt 760/921. M. E. sz. rendeleten kívül a kivételes hatalom alapján még egy oly rendeletet bocsátott ki, amelyben szabályozott viszonyok szintén törvényes rendezést igényelnek; nevezetesen a bányavállalatok javára ingatlanok tekintetében kikötött vételi és ideiglenes használati jogokról szóló 310/921. M. E. sz. kormányrendeletet, melynek kibocsátására a következő ténykörülmények szolgáltattak okot. A föMtulajdonosi ásvány szén jogok átruházásáról szóló szerződésekben, különösen a háború előtti rendes gazdasági viszonyok között megkötött szerződésekben, rendszerint oly megállapodás is foglaltatik, mely szerint a földtulajdonos kötelezettséget vállal, hogy a szénbányaművelés céljaira pl. aknák, tárnák, épületek, vasutak stb. létesítésére szükséges területeket előre megállapított fix vételár, illetve évi haszonbér ellenében fogja a szénjogszerző bányavállalkozó rendelkezésére bocsátani. A régi szerződésekben jó pénzben megállapított ellenszolgáltatások a pénz értékének és vásárló erejének leromlása folytán itt is éppen úgy, mint a terragium meg-, 'állapításánál, tarthatatlanoknak bizonyultak, s a földtulajdonosi érdekeltség körében több oldalról nyilvánult meg az a panaszos kívánság, hogy az ásvány szén jogi szerződésekben a bányavállalkozók javára a bányaműveléshez szükséges földterületek vétele vagy ideiglenes használata tekintetében megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértéke a pénz vásárló erejében beállott változással összhangzásba hozassék. Ezt célozza a 310/921. M. E. sz. kormányrendelet, melynek rendelkezése azonban szükségtelenül és indokolatlanul túllő a kitűzött célon, mert a helyett, hogy csak a szerződésileg régebben megállapított s a mai pénzértékviszonyok mellett már tarthatatlanul alacsony pénzbeli ellenszolgáltatások megfelelő felemelésére törekednék, a szerződésileg kikötött vételi vagy használati jogokat hatálytalanítja és a bányavállalkozót a bányaműveléshez szükséges telkek megszerzése tekintetében újabb megegyezésre, illetve a bányajog szerinti kisajátítás igénybevételére utalja. A most előterjesztett törvényjavaslat a fentebbiekben ismertetett két, a kivételes hatalom alapján kibocsátott kormányrendeletben szabályozott viszonyok törvényes rendezését veszi célba, az 1922 : XVII. t.-c. 6. §-ában foglalt törvényes utasításhoz simulva. Könnyen belátható, hogy a két kormányrendelet anyagának egy törvényjavaslat keretében való egyesítése nem ütközik sem elvi, sem tárgyi akadályba, ellenkezőleg a fenforgó szoros tárgyi kapcsolatnál fogva egyenest" n kívánatos, hogy a két szénbányászati vonatkozású kormányrendelet pótlása egy és ugyanazon törvény keretében nyerjen megoldást. A törvényjavaslat tartalmáról általánosságban a következőket kell itt megjegyeznem: A két kormányrendeletben szabályozott viszonyok ideiglenes jellegű törvényes rendezésének előkészítésénél két főtekintet vezetett, jelesül egyrészt az, hogy a tör-, vényes szabályozásnál a jogfolytonosság elve a rendeletileg létrehozott jogállapot tekintetében lehetőleg megóvassék, másrészt pedig az a közérdekű követelmény, hogy a kormányrendeleteknek a két évi gyakorlati alkalmazásban felismertté vált hiányai és helyesbítést igénylő rendelkezései megfelelően pótoltassanak, illetve helyesbítessenek. A két kormányrendelet, a végrehajtási szakaszt csak egyszer véve számításba, összevéve 12 ,§-bóI állott, a törvényjavaslat pedig 19 §-t foglal magában, habár a:
