Nemzetgyűlési irományok, 1922. IV. kötet • 111-193. sz.

Irományszámok - 1922-123. Törvényjavaslat a háború esetére szóló kivételes hatalom megszünésével kapcsolatos igazságügyi rendelkezésekről

114 123. szám. túlságos nagy anyagát kellő alapossággal elsajátíthassák. E két rendeleti szabály törvénybe foglalása tehát indokolt. IV. FEJEZET. Polgári eljárási rendelkezések, I. Peres eljárási rendelkezések. 31. §. A pénz értékének csökkenése már a háború alatt is odavezetett, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1911:1. törvénycikkben (Pp.) megállapított értékhatárokat föl kellett emelni. Az 1917. évi október hó 19. napján kelt 4050/1917. M. E számú minisztériumi rendelet a Pp.-ben megállapított valamennyi értékhatárt kétszeresére emelte. Az 1920. évi március hó 30. napján kelt 2730/1920. M. E. számú rendelet a járásbíróságok hatáskörébe tartozó perek értékhatárát a Pp.-ben meghatározott 2500 K-ról 50.000 K-ra emelte fel. Végül az 1920. évi április hó 22. napján 3329/1920. M. E. (Igazságügyi Közlöny XXIX. évf. 277.1.) számú rendelet az előbbi két rendelet hatályon kívül helyezésével a Pp.-ben megállapított értékhatárokat különböző módon emelte föl. A pénz értékének azóta beállott csökkenése szükségessé teszi, hogy az idézett 3329/1920. M. E. számú rendeletben megállapított értékhatárok újból fölemeltessenek Ez annál inkább szükséges, mert a bíróságok túlterhelése következtében gondoskodni kell arról, hogy az ügyek egyrészt a bíróságok között arányosan osztassanak meg, másrészt pedig arról, hogy a follebbviteli bíróságok képesek legyenek a hozzájuk érkezett ügyeket megfelelő idő alatt •elintézni. Ennek következtében nem volna célszerű, ha a Pp-ben megállapított valamennyi értékhatár ugyanabban a mértékben emeltetnék föl, hanem az értékhatárokat különböző módon kell fölemelni abból a célból, hogy a fönt megjelölt célok elérhetők legyen. Az értékhatárok e különböző fölemelésének egyik oka abban is található, hogy a javaslat azt is mérlegelte, hogy az értékhatárok fölemelése mennyiben érinti a felek érdekeit. Ezeknek a körülményeknek figyelembevételével a törvényjavaslat a járásbíróságok hatásköre tekintetében a Pp. 1. §-ának 1. pontjában 2500 K-ában megállapított, a 3329/1920. M. E. számú rendeletben 50.000 K-ára felemelt összeget 500.000 K-ára emeli fel. A járásbírósági értékhatárnak ilynemű felemelését nem teszi szükségtelenné a törvényszéki egyes bíráskodás, mert a törvényszéki egyesbíró ítélete ellerí a kir. ítélőtáblához és azután a kir. Kúriához van fellebbvitel, holott járásbírósági ügyekben a másodíokú bíráskodást a kir. törvényszók és a harmadfokú bíráskodást túlnyomólag a kir. ítélőtábla gyakorolja. A járásbírósági hatáskör kiterjesztésével tehát a fellebviteli bíróságok tehermentesítését is elérjük. A Pp.-ben foglalt értékhatárnak kétszázszorosára való felemelése különben sem mondható túlságosnak, ha a korona vásárlóképessógének csökkenését ós a drágulás mértékét nézzük. . A járásbíróság előtti kötelező ügyvédi képviselet tekintetében a Pp. 94. §-ában megállapított 1000 K-át a javaslat 20.00. K-ára emeli fel. A húszszoros emelés a többi értékhatárok emeléséhez képest csekély ugyan, a javaslat azonban szem előtt tartja azt, hogy az ügyvédi képviselet könnyebbé teszi a bíróság feladatát, minthogy az ügyvéd segédkezik a peranyag összeállításában és tisztázásában.