Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-83. Törvényjavaslat a Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának módosításáról

24 83. szám. a 6. cikkre vonatkozólag elfogadott s fentebb ismertetett három módosítás közül kettő tulajdonképen tárgytalanná vált. 3. Az Egyességokmány 12. cikke szerint a Szövetség összes tagjai megegyeznek abban, hogy a közöttük felmerülő vitás kérdéseket, amelyek szakadáshoz vezethetnek, vagy választott bíróság vagy a Tanács vizsgálata alá bocsátják s semmi esetben sem kezdenek háborút előbb mint három hónappal a bíróság ítélete vagy a Tanács jelentése után. A 12. cikk a választott * bíróság döntése alá terjeszthető ügyekre vonatkozik s kötelezettséget állapít meg a választott bíróság ítéletének végrehajtására. Végül a 15. cikk arról szól, hogy ha a felmerült vitás kérdés a 13. cikk szerint nem esik választott bírósági eljárás alá, az a Tanács elé terjesztendő ; ugyanebben a cikkben a Tanács elé terjesztés módozatai és következményei részletesen szabályozva vannak. Akkor, amidőn az Egyességokmány életbelépett, a Szövetség kebelében működő Állandó Nemzetközi Bíróság még nem alakult meg. A 14. cikk mindössze azt a rendelkezést tartalmazta, hogy a Tanács a Bíróság felállítására vonatkozó tervezetet fog készíteni s azt elfogadás végett a Szövetség tagjai elé fogja terjeszteni. Időközben azonban az Állandó Nemzetközi Bíróság szervezése megtörtént. Még az 1921. évi első Közgyűlés elfogadta a Bíróság felállítására és szervezetére vonatkozó szabályzatot s miután azt kellő számú tagállam már a második Közgyűlés összeülése előtt megerősítette, 1921. szeptember 14-én megválasztották a Bíróság 11 rendes és 4 póttagját, amivel a Bíróság megalakulása megtörtént. A Bíróság azóta már meg is tartotta az első ülését s megkezdte működését. A Bíróság megalakításával azonban az Egyességokmány 12., 13. és 15.. cikkeinek szövegén módosítani kellett, mert ezek, mint a fentebb előadottakból kitűnik, mindenütt csak választott bírósági eljárásról szólnak, de nem: emlékeznek meg az Állandó Nemzetközi Bíróságról. Ennélfogva a Közgyűlés az említett cikkeket akként módosította, hogy a választott bírósági eljárás és döntés mellett a megfelelő helyeken mindenütt utal az Állandó Nemzetközi Bíróság előtti eljárásra ós e Bíróság határozatára is. A 13. cikk harmadik bekezdését pedig oly módon szövegezte át, hogy az ott említett vitás esetekben az ügy vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság elé vagy a felek részéről kijelölt vagy egyezségileg megállapított bármely

/ bíróság elé terjeszthető. 4. Úgy az első, mint a második Közgyűlésnek sok fejtörést okoztak az Egyességokmány 16. cikkének rendelkezései. Ez a cikk ugyanis kimondja, hogy ha a Szövetség valamely tagja a 12, 13. és 15. cikkben foglalt megállapodások ellenére a döntést háború útján keresné, ezt a tagot ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a Szövetség valamennyi többi tagja ellen s ez utóbbiak kötelezik magukat, hogy az Egyességokmányt megszegő állam ellen együttes erővel fellépnek. A cikk azonban ezt az együttes fellépést, annak feltételeit és kiviteli módját egyáltalában nem vagy csak nagyon szűkszavúan szabályozza s így nem lehet csodálkozni azon, hogy e tekintetben a Szövetség tagjai között ellentétek és ellenmondások merültek fel. Különösen az együttes gazdasági fellépés kérdése, amelyet franciául oly találóan »arme économique« kifejezéssel illettek, volt a megbeszélés tárgya. Az első Közgyűlés erre nézve ideiglenesen már megállapodott bizonyos magyarázati szabályokban, de egyúttal bizottságot küldött ki a kérdés tanulmányozására s a végleges döntés tekintetében kifejezetten szabadkezet biztosított a második Közgyűlésnek;