Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról
158 91. szám. gyakorlat alakulna ki, hanem legcééiszerűbb,, ha ezek az alapvető kérdések egy centrumban a kamara felügyeleti hatóságának ügyszólván szeme láttára nyerik első megoldásukat, s ezeket a később megalakuló vidéki kamarák már készen veszik át a budapesti kamarától. A 4. §. második bekezdése egyébként gondoskodik arról, hogy a vidéki kamarák alakítása a budapestinek megalakításától számítandó három év elteltével bizonyos, feltételek bekövetkezte esetén kötelező legyen; az utolsóelőtti bekezdés pedig arra az esetre vonatkozólag tartalmaz intézkedéseket, ha valamely kamara tagjainak száma tartósan az előírt minimális taglétszám (100) alá leszáll. A 4. §. utolsó bekezdése egyébként bizonyos nyilvántartások országos egybefoglalásával, még a vidéki kamarák megalakítása utánra is a budapesti kamarát bízza meg. Az 5. §. a kamara rendeltetésének részlesebb körülírását tartalmazza, s közelebbi indokolásra nem szorul. A 6. §. megállapítja azt, hogy kit kell a kamara tagjai sorába felvenni. Eszerint nern lehet megtagadni a kamarába való fölvételt attól az állandóan a kamara területén lakó magyar állampolgártól, aki a ..mérnök 4 ' címet az 1. §. értelmében jogosan viseli, ha a felvételt kéri, s ha előző gyakorlata megfelel a 7. §. határozmányainak. Kivétel e szabály alól, ha az illető a 8. §-ban felsorolt kizáró okok valamelyike alá esik. . A kamarának aß. §. második bekezdése értelmében meg lesz az a joga, .hogy kivételes méltánylást érdemlő esetekben a viszonosság szempontjainak kellő figyelembe vételével nem magyar állampolgár s a 7. §-ban előírottól eltérő gyakorlattal rendelkező mérnököket is felvehet a kamara tagjai közé. A 7, §. első bekezdése a kamarába való felvételt megelőző, s a felvétel előfeltételéül előírt (nem önálló) mérnöki gyakorlat időtartamát általánosságban az oklevél megszerzését követő három esztendőben állapítja meg. Minthogy azonban egyes mérnöki munkakörökben (pl. bányászat) az oklevél is csak bizonyos gyakorlat után szerezhető meg, az első bekezdésben megállapított általános szabály alól a második bekezdés rendeleti úton megállapítható kivételeket enged meg. E kivételek megállapításának rendeleti útra bízása az esetek sokféleségére és változandóságára tekintettel teljesen indokolt. A 8. §. állapítja meg, és pedig külön-külön, egyrészt azokat a kizáró okokat, amelyeknek fennforgása esetén nincs helye a kamarába való felvételnek, másrészt azokat, amelyek miatt az illetőt, ha már tagja lenne a kamarának, abból törölni kell, illetve tagságát felfüggeszteni. Az 1—4. alatt felsorolt kizáró okok közül külön említendő a 2. pont, amely a nemzetellenes magatartást is kizáró oknak kívánja tekinteni, de viszont a magyarázatok bizonytalanságának kikerülése végett taxativ felsorolással határozza meg, hogy mely bűntettek által tekinti a nemzetellenes magatartást ebben a vonatkozásban megállapítottnak. Ugyanez a pont úgy a nemzetellenes magatartás,, mint a nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség esetére kizáró okul az ügy, illetve a bírói eljárás oly stádiumba jutását állapítja meg, amely megfelel az 1896. évi XXXÍII. t.-c. intencióinak, vagyis a vád alá helyezést és ezzel egyenlő értékű bírói határozatot. Ugyanez az értelmezés érvényesül a 8. §-sal összefüggésben a 22. §-ban is. A 8. §. utolsó bekezdése gondoskodik arról, hogy a fölvétel azokkal szemben is, legalább ideiglenes hatállyal megtagadható legyen, akik a mérnöki hivatással, vagy a kar tekintélyével össze nem férő magatartást, s különösen a háború idején, a forradalmakban, s a forradalmak előkészítésében, valamint az úgynevezett tanácsköztársaság ideje alatt hazaellenes magatartást tanúsítottak. A 9. §. szabályozza a kamarába való fölvétel módozatait. Az erre vonatkozó
