Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról
156 91 szám. mérnök szolgálata körébe tartozó mérnöki munkákat, alkalmazója részére, végezhet akkor is, ha nem tagja a mérnöki kamarának. Ez az intézkedés élesen elválasztja az alkalmazott mérnöknek e minőségében kifejtett tevékenységét, az önálló magángyakorlattól, s ha ezt az intézkedést egybevetjük a 3. § negyedik bekezdésében foglaltakkal (1. alább) világosan fog állani, hogy a közalkalmazásban levő mérnök hivatali tevékenysége egyáltalán nem, — a magánalkalmazásban levő mérnök ily tevékenysége pedig közvetlenül szintén nem tartozik a kamara fennhatósága alá, az utóbbi közvetve is csak a negyedik bekezdésben körülírt értelmezésben. A 3. §. harmadik bekezdése felhatalmazza á kereskedelemügyi minisztert, hogy bizonyos mérnöki munkák végzését a mérnöki kamara tagjainak fenntarthassa. Énnek az intézkedésnek a jelentőségével már az általános indokolás is foglalkozott; az oU előadottakhoz itt még a következőket kell hozzátenni: Közbiztonsági és egyéb közérdekű szempontok szükségessé tehetik, hogy bizonyos mérnöki munkákat csak olyan mérnökök végezhessenek, akiknek arra való hívatottságát úgy magasabb elméleti képzettségük, mint a kamarával szemben való erkölcsi felelősségük kétségtelenül megállapítja. Ezeknek a munkáknak a törvényben való előzetes részletes körülírása azonban legyőzhetetlen nehézségekbe ütközik, egyrészt azért, mert a mérnöki munkakör általában oly terjedelmes, hogy e munkakör egész-területén azokat a határvonalakat szabatosan megállapítani, amelyek a fenn* tartott és a szabadon hagyandó munkaterületeket egymástól elválasztják, rendkívül terjedelmes, részletező s egy törvény kereteibe bele sem férő munkálat lenne, másrészt azért, mert e határvonal a tudomány és a gyakorlat fejlődése szerint időnként változásoknak lehet alávetve. E határvonalnak a törvényben a munkakör egészére kiterjedő részletes szabályozása helyett sokkal helyesebb tehát a határvonal kérdését rendeletileg egyes részleteiben külön-külön akkor szabályozni, mikor az illető részletre nézve a kérdés már kellően megérett, s az érdekelt szakkörök s elsősorban a mérnöki kamara bevonásával közmegnyugvásra szabályozhatönak bizonyult. Ha a kiadandó rendeletek vagy azoknak egyes részletei a gyakorlatban még sem válnának be, az illető részleteknek az élet igényeihez való átalakítása bármikor minden nehézség nélkül megtörténhetik. Megjegyzem, hogy a 3. §. harmadik bekezdésének harmadik sorában a jelenlegi szöveg az eredeti, illetve a bizottsági szöveghez képest egy közbeszúrt mondatot tartalmaz, amleynek célja a lényegen való minden változtatás nélkül, eleve rámutatni arra, hogy mily szempontok lesznek majd a mérnöki kamara tagjainak fenntartandó munkákra vonatkozó rendeletek kiadásánál figyelembe veendők. A 3. '§. negyedik bekezdése szabályozza a magánvállalatoknak a harmadik bekezdés szeri iïti fenntartott munkakörben kifejthető mérnöki tevékenységét s megállapítja, hogy ilyen munkakörben magánvállalat harmadik személyek részéről az önálló gyakorlat körébe tartozó mérnöki megbízást csak akkor fogadhat el, ha a vállalat tulajdonosa, mérnöke vagy magánmérnöki irodájának felelős vezetője a mérnöki kamara tagja. Ez íK r . intézkedés, a második bekezdésben foglalt intézkedéssel egybevetve, teljesen meghatározza a magánvállalatok s azok mérnökeinek a kamarához való viszonyát. Sokat vitatott s az általános indokolásban minden oldalról megvilágított kérdés volt az, vajjor. k ; iz- és magánalkalmazásban lévő mérnök folytathat-e önálló magángyakorlatot? Ezt a kérdést szabályozza a 3. §. ötödik és hatodik bekezdése, és pedig akként, hogy folytathat, de csak akkor, ha szolgálati szabályai vagy szerződése ezt megengedik s ha a kamara tagja. Az ily alkalmazott mérnök a kamarába való belépését tartozik szolgálatadójának bejelenteni. Ezekkel az intézkedésekkel a köz- vagy
