Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról
91. szám. 153 E föltételek elseje a törvényjavaslat 3. §-a értelmében az, hogy a tisztviselőnek felsőbbsége is megengedje, hogy magánmunkát folytasson. Annak példájául, hogy maga az engedély formája is alkalmas lehet a tisztviselők magángyakorlatával szemben támasztott bizonyos aggályokat eloszlatni, idézem az államépítészeü hivatalok szolgálatára vonakozó „Utasítás" idevágó rendelkezéseit, amely szerint e hivatalok tisztviselőinek tiltva van magánmegbízást elfogadni oly hatóságoktól, intézetektől, községektől, testületektől stb., amelyek részére a hivatal egyébként hivatalos munkát végez. Tiltva van ezenkívül minden olyan mellékfoglalkozás, amely: a) a szolgálattal összefüggésben áll, s a tisztviselőt kötelességei teljesítésében elfogulttá teheti; b) a tisztviselői állással illendőség tekintetében össze nem fér; c) a tisztviselő idejét hivatalos teendői rovására igénybe veszi. E rendelkezések és ehhez hasonlók, elejét vehetik annak, hogy a köztisztviselő hivatalos kötelességei rovására menő mértékben végezhessen magánmunkákat, valamint annak is, hogy hivatala ügykörében elbírálandó magánmunkákat vállalhasson, amit egyébként a törvényjavaslat 29. §-a is tilalmaz. Második feltétele a tisztviselők magángyakorlatának, hogy a kamara tagjai legyenek s ezzel jórészt tárgytalanná válik az az aggály is, hogy a köztisztviselő magángyakorlatát a magánmérnöknél előnyösebb körülmények közt folytathatja, mert a kamarai díjak fizetése és a kamara fegyelmi fenhatosága az előző eszmecserék során föltételezett előnyöket jóformán elenyészteti. Az az- intézkedés, amely szerint egyes kivételes esetekben a köz- és mgánalkalmazásban levő mérnökök magánmunkát anélkül is teljesíthetnek, hogy a kamarának tagjai lennnek (1. a részletes indokolásban is), szintén megfelelően ellensúlyozva van egyrészt a kamarának való bejelentés kötelezettségével, másrészt azzal, hogy ily esetekben is kamarai illeték fizetésére van kötelezve az illető tisztviselő. (13. §.) Az itt felsorolt szempontok egybevetése eredményezte a tisztviselő mérnökök a kamarához való viszonyának oly értelmű szabályozását, mint aminő a törvényjavaslat 3. §-ának második, ötödik és hatodik bekezdésében körül van írva. A fentieket e szempontból még csak egy, az előzetes tárgyalások során szintén sokat vitatott kérdés fölemlítésével kell kiegészíteni, nevezetesen, hogy a kamaratag köz - és magántisztviselő a kamarának minő fegyelmi felelősséggel tartozik? Ezt a kérdési a törvényjavaslat 35. §-a akként szabályozza, hogy a kamara tagjai mérnöki magángyakorlatukat illetően a kamara fegyelmi hatósága alá tartoznak akkor is, ha reájuk köz- vagy magánalkalmazásuknál fogva más fegyelmi hatóság hatásköre is kiterjed; a különböző fegyelmi hatóságok aztán, ha oly mérnök ügyében hoznak határozatot, akire más fegyelmi hatóság hatásköre is kiterjed, határozataikat legymással kölcsönösen közölni tartoznak. Azzal a felfogással szemben, amelyet az itt idézett intézkedések érvényesítenek, a korábbi tárgyalások során eleinte erős küzdelmet folytatott az a felfogás, hogy a kamarába fölvett tisztviselők magángyakorlatbeli ténykedésükért fegyelmi felelősséggel csak saját íelsőbbségüknek tartozzanak, úgyannyira, hogy az 1907. évben készült hivatalos törvénytervezet azok közül, akik a kamarának fegyelmi felelősséggel tartoznak, a kamarába fölvett köztisztviselőket expressis verbis kivette. Ez a megoldás azt vonta volna maga után, hogy a kamarának különböző jogú és felelősségű tagjai lettek volna, amit sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem lehet helyeselni. Egyébként is az az aggodalom, amely ia fentjelzett felfogásnak alapjául szolgált, nevezetesen, hogy visszásságok forrásává válnék, ha a tisztviselő egyidejűleg több fegyelmi hatóság alá tartozik, ez az aggodalom már a mai tényleges állapotokban is teljes cáfolatát találja, mert hiszen pld. a katonai kötelékben levő vagy valamely társadalmi egyesülethez stb. tartozó köztisztviselő ezidőszerint îs megannyi külön-külön fegyelmi felsőbbség alá tartozik, amelyek ma is meghozzák Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. III. kötet.. 20
