Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.

Irományszámok - 1922-91. Törvényjavaslat a mérnöki rendtartásról

91, szám. 145 Ennek a képzettségnek a birtokában a főiskolai képzettségű, mérnöki kar tagjai fegyelmezetten gondolkozó, helyesen disztingválni képes öntudatos -tényezői, — a kiválóbbak pedig hivatott vezérei lehetnek közgazdasági életünknek. Munkásságuk első sorában par exeííence szellemi munka: a technikai alkotások koncepciója, megtervezése és megszervezése. Amennyiben ezenkívül még ipari munkásságot is fejtenek ki, — (amely munkásságuk azután természetesen az ipari törvények hatálya alá esik) — e munkásságukban is egyetemesebb, tágabb látókörük őket nem a részletmunkás, hanem a szervező és vezető tevékenységre utalja. Amennyiben a mérnöki kar ily irányú szerepének és rendeltetésének tudata a Közvéleményben ma még nem domborodhatott ki a fön,tvázoít határozottsággal és élességgel, annak legfőbb oka az, hogy ma a közvélemény előtt ez a „mérnöki kar" mint külön csoport és tényező még nem kellően ismert, hanem nagyjában összefolyik a másik, önmaga által „gyakorlati mérnökökének nevezett egyének csoportjával. Lássuk ennek a másik csoportnak a képzettségét és képességeit. E csoport tagjainak képzettsége a legkülönfélébb eredetű, s éppen ezért oly élesen körülhatárolt képet nyújtani róla, mint a főiskolai képzettségű mérnökökéről, tulaj donképen nem is lehet. A legnagyobb és legértékesebb részét ennek a csoportnak az ipariskolát, vagy jobbik esetben a felső ipariskolát végzett egyének teszik. Az ily végzettségű egyéneket a most szóban levő „gyakorlati mérnökök'' csoportjába egész általánosságban besorozni tulajdonképen nem is teljesen igazságos dolog, mert ezek közt igen sokan vannak, akik helyesen tudnak distinguálni és nem nevezik magukat sem mérnököknek, sem építészeknek, hanem legföljebb, ha az arra jogosító vizsgát letették, építőmesternek, vagy a gépészeti szakban gépésznek stb„ szóval saját jó érzéküket követve törvényes kényszer nélkül is megmaradnak a képzettségük fokának megfelelő címek és működési kör mellett. De mivel viszont az ily végzettségű egyének közt olyanok is sokan vannak, akik alighogy lerázták az ipariskola porát, sietnek a jóhangzásű mérnök és építész címmel magukat felruházni, — s természetesen éppen ezek azok, akik ehhez való természetes jogukat lépten-nyomon hirdetik, — azért nem térhetünk ki az elől, hogy ezeknek a képzettségét a főiskolai képzettséggel a helyzet megvilágítása érdekében összehasonlítás tárgyává ne tegyük. Nem akarok részletes tantervi összehasonlításokat .tenni, csupán annak megállapítására szorítkozom, hogy a felső ipariskolákba való felvételnek négy középiskola elvégzése az előfeltétele, s a felső ipariskola teljes elvégzése általában még a középiskola elvégzésével sem tekintetik mindenben egyenlő értékűnek főként azért, mert a felső ipariskola tantervében a középiskolák V—

VIII. osztályainak általános műveltséget nyújtó tantárgyai csak dióhéjban szerepelhetnek s ezzel szemben a szaktárgyak .tanítása a túlnyomó. Viszont, ha a szaktárgyak tanítását azoknak a technikai főiskolákon való tanításával hasonlítjuk össze, azt az illető iskolák eltérő rendeltetéséből természetszerűleg folyó nagy különbséget állapíthatjuk meg, hogy azokat a főiskolákban magasabb szempontoknak megfelelő tudományos alapon, s a szakma egészén való egyetemes áttekintést nyújtó módon tanítják, míg az ipariskolákon a gyakorlat és az ipari foganatosítás szempontjai a vezetők. Maguk a felső ipariskolák, amelyek bizonyára elég illetékesek saját növendékeik képzettsége és a technikai munkakörben való szerepköre tekintetében véleményt és ítéletet mondani; e kérdésben való hivatalos megnyilatkozásaik alkalmával elismerik a kétféle képesítés közti lényeges különbséget s a mérnöki cím védelmének jogosultságát. Anélkül tehát, hogy az ipariskolát és a felsőbb ipariskolát végzett egyéneknek a maguk helyén végzett igen értékes munkáját, legkevésbé is kisebbíteni akarnók, Az 1922. évi június Iió 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. III. kötet. 19