Nemzetgyűlési irományok, 1922. III. kötet • 82-110. sz.
Irományszámok - 1922-89. Törvényjavaslat az alföldi erdők telepítéséről és a fásításokról
I 89. szám. 99 A fenti adatokból megállapítható, hogy közel félmillió kat. hold azoknak a népesvárosoknak és közigazgatási járásoknak területe, amelyeken erdő egyáltalában nincsen és kerek számban két millió kat. hold kiterjedésű az a terület, amelyen az erdő százalékaránya 0"02—r00%-ig terjed. A jelenlegi alföldi erdők nincsenek egyenletesen eloszolva az Alföld minden vidékén és azoknak fahozama még azokon a vidékeken sem elegendő a lakosság faszükségletének fedezésére, ahol a legnagyobb százalékkal vannak képviselve. Megcsonkított hazánk felvirágoztatása érdekében mindent el kell követnünk, hogy a jólétalapját képező hazai földet legokszerűbben műveljük és egyúttal arra is törekednünk kell, hogy a belföldi szükségletek fedezése mellett a föld terményeiből minél több és értékesebb rész jusson kivitelre. Ha a jelenlegi gazdasági állapotukban éppen semmi, vagy csak aránytalanul csekély jövedelmet nyújtó területeket megfelelő fanemekkel beerdősítjük, már ezzel nagy szolgálatot teszünk az ország gazdasági állapotának felvirágoztatására. Az erdők hiánya a nagy magyar Alföldön a háború előtti időben a tüzelőanyag-, az épületi és szerszámfaszükséglet fedezésénél feltűnő zavart nem okozott. A tanyáit és a falvak népe szalmával fűtött, a városok lakosai pedig az olcsó és akadálytalan szállítási viszonyok folytán szénnel tüzeltek vagy az erdőben bővelkedő hegyvidékről szereztek aránylag olcsón tűzifát. Az épületanyagot és szerszámfát az egész Alföld gazdaközönsége a Dunán, Tiszán, Kőrösön és Maroson szállítva a Felvidék, Máramaros és Erdély hegyeiről kapta olyan árakon, amelyet könnyen elbírt. Ma azonban, amikor az erdőben dús hegyvidék hazánk testéről elszakítva idegen kézre került, a megmaradt erdőségek pedig a csonka ország faszükségletének fedezésére sem elegendők, még fokozottabban érezhető a fahiány az Alföld erdőben szegény vidékein. A tűzifát pótló kőszén beszerzése csaknem lehetetlen; a nélkülözhetelenül szükséges épületi-, gazdasági- és szerszámfa pedig alig kapható. Az Alföld mai katasztrofális fainsége a külkereskedelem helyreálltával valószínűleg enyhülni iog ugyan, de a fahiány belátható időn belül ezután is állandó marad és annak pótlása csak nagy anyagi áldozatok árán lesz lehetséges. Addig, amíg megfelelő erdők létesítéséről nem gondoskodunk, a faszükséglet legnagyobb részét csak import útján fedezhetjük. Hogy ez mai valutánk és drága szállítási viszonyaink között mibe kerül, azt sajnosán tapasztalhatjuk. De bármely okból és bármennyire könnyebbüljön a faanyagok lehozatala a Kárpátok felől, a szállítási költségek nagysága miatt — amelyeknek lényeges csökkenésére hosszú ideig számítani nem lehet — még mindig olyan költséges marad, amelyet a fogyasztóközönség elviselni aligha lesz képes. Tehát nemcsak Csonka-Magyarországra lesz, hanem az integer Magyarországra nézve is .elsőrangú kérdés lett volna, hogy az Alföldön az erdők telepítése mielőbb megkezdődjék. Az alföldi fainséget mérsékli, ha erdőt telepítünk az Alföldön, mert a megtelepí-. tendő erdők fahozama rendszeres gazdálkodás mellett — legalább részben —- pótolhatja a lakosság faszükségletét. Tervszerűen kell ezt az akciót végrehajtanunk, úgy kell megválasztanunk az erdőtelepítésre szánt területeket és az egyéb fásítások helyeit, hogy az azokon telepített erdő vagy létesített fásítás a széljárás ellen védelmet nyújtson a mezőgazdasági mívelésnek, hogy megvédje a kellemetlen széljárás ellen az emberlakta helyeket és e mellett a lakosságnak tűzifa, épületfa és egyéb célra szolgáló faszükségletét is legalább részben fedezze. Lehetőleg összefüggő testeket kell alkotni az erdőnek, mert csak így felelhet meg az erdőgazdaság természetének; különben is manapság már ott tartunk, hogy nem egy viszonylatban az erdő is hoz annyi jövedelmet, mint a mezőföld; sőt vannak helyek, ahol még a mezőgazdaság átlagjövedelmét is meghaladja az erdő haszna. 13*
