Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.
Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről
20 39. szám. temény tudományos és műszaki segéderői, egy harmadikat pedig ugyancsak valamennyi közgyűjtemény közigazgatási alkalmazottai. A személyzetnek az egyes intézetek között való fel-, illetve elosztása a Tanács rendszeres előterjesztésére történnék. Ugyancsak a Tanácsnak lenne hivatása gondoskodni arról is, hogy a személyzetnek bizonyos hányada külés belföldi tudományos kiküldetésekben látókörét tágíthassa és ismereteit kiegészíthesse és különféle tudományos faktorok által szervezett nagyobb kutatási vállalkozásokban közreműködhessék. így pl. az Országos Levéltárnak ezidoszerint két tisztviselője működik a Magyar Történelmi Társulat bécsi történeti intézetének keretében a volt császári és királyi házi, udvari és állami levéltár nagyfontosságú forrásanyagának kutatásában. 5. §. A javaslatnak egyik alapvető rendelkezése a tudományos személyzet megfelelő kiválasztásának, a szelekciónak intézményes biztosítása. Már az előző szakaszban ismertetett magas elméleti minősítés kikötése is szigorú szelekciós szabály. De ezen túlmenőleg a törvényjavaslat a tudományos és közigazgatási tisztviselői karra továbbá a tudományos és műszaki segédszemélyzetre nézve a jelölést és a kinevezést akként rendezi, hogy hivatott egyének szeligálása biztosíttassék. Általánosan bevált gyakorlat, hogy kezdő állások betöltésénél pályázatot írnak ki. A jelölés előadmány alapján történnék. Az előadói tisztet az érdekelt intézet első tisztviselőie, kezdő állások betöltésónéi kivüle még a szakmájánál fogva legközelebbről érdekelt tanár látná el. Az intézeti főtisztviselő kezdő állások betöltésénél első sorban azt a szempontot lenne hivatva képviselni, hogy az illető intézetnek egy meghatározott ügykörre milyen szakképzettségű és irányú új erőre lenne szüksége. A másik parallel előadó a megtelelő szakos szemináriumi professzor lenne, a ki a tudósnevelés érdekeit képviselné és felvilágosítást adhatna abban a tekintetben, hogy az egyetemet végző növendékek közül kiknek vannak kifejezetten tudományos hajlamaik s ezért kik lennének olyan tudományos környezetbe helyezendők, hogy képességeiket a legkedvezőbb miliőben legteljesebben kifejleszthessék A szemináriumos professzornak is megnyugvására szolgál, ha tudja, hogy kifejezetten tudományos irányt vett növendéke nem lesz kénytelen kedvezőtlen életviszonyok kényszere következtében a tudományos munkával felhagyni, hanem ellenkezőleg magának a professzornak a Tanácsban elfoglalt állásánál fogva módjában lesz igazán kiváló növendékeit egyenesen szemináriumának dolgozó asztalától nagy kulturális intézményeink tudományos légkörébe átvezetni. Osak ha ilyen elhelyezést biztosítva lát, a lelkiismeretes professzor csupán ily esetben terelhet egy-egy kifejezetten tudományos hajlamú ifjút tudományos pályára. Egyfelől az intézetek által képviselt tudományos szükségletnek, másfelől a tudós termelésnek ilyen tervszerű ós intézményes egymásmellé állítása kétségtelenül nagy mértékben javára fog válni az intézeti kinevezéseknek és valósággal organizálni fogja a szelekciót. Magasabb állásokra való kinevezésnél egyetemi tanárnak, mint második referensnek közre működésére már nincsen szükség, mert saját intézetének alkalmazottját a tőnök kötelességszerűen ismerni tartozik s így az előadóságra is egyedül ő a hivatott.
