Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.

Irományszámok - 1922-67. Törvényjavaslat a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről

67. szám. 183 ítéléséhez különleges szaktudás is szükséges, a szaktudás gyors érvényesülését az eljárás egyik leglényegesebb garanciájaként feltétlenül biztosítani kell. E végett a javaslat már a kir. ügyészségnek szakkérdésekben támogatásáról is gondoskodni óhajt; melléje kívánja ugyanis adni a pénzügyminiszter megbízottját. A pénzügyi hatóságnak a büntető eljárásban részvétele — amint köztudomású — j ogrendszerünkben nem ismeretlen ; a büntetőbírósági eljárásra utalt jövedéki ügyekben ugyanis a vádat a kir. törvényszék, mint jövedéki büntetőbíróság előtt kizárólag a pénzügyi hatóság képviseli. Az uzsorabíróság tanácsában pedig a szakszerűséget a javaslat a legcélszerűbben oly módón véli biztosíthatónak, hogy a tanácsban bíróként helyet foglalna az állami jegyintézet részéről kijelölt — előre közölt jegyzék alapján meghívott — szakférfiú. Az 1920 : XV. t.-c. 10. §-ának alkalmazásával jelen javaslat rendelkezései kiterjesztetnek a katonai büntetőbíráskodás alá eső egyénekre is, olykép, hogy az eljárásra velük szemben a katonai büntetőbíróságok hivatottak, a vagyoni elégtétel alkalmazása azonban a polgári büntetőbíróság elé tartozik. A 7. §-hoz. Az 1922 : XII. t.-c. 131. §-a felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert, hogy a bank- és pénzváltó üzlet gyakorlásának feltételeit rendeleti úton szabályozhassa. Tekintettel arra, hogy az idézett törvénycikk életbeléptetése még kitolódik, viszont a bank- és pénz váltóüzlet szabályozására sürgős szükség van, az erre vonatkozó rendelkezések megtételére a jelen törvényjavaslatban újbóli felhatalmazást kellett kérni, hogy ennek alapján az e téren szükségesnek mutatkozó rendeleti intézkedések azonnal megtörténhessenek. Eltérően az 1922 : XII. t.-c. rendelkezésétől, a jelen törvényjavaslat szerint a vonatkozó rendelet kibocsátására a kereskedelemügyi miniszter helyett a pénzügyminiszter nyer felhatalmazást, akinek ügykörét a szóbanforgó kérdés tulajdonképen érdekli. A jelen §. egyben felhatalmazást ad a pénzügyminiszter részére a koronaértékben való kötelező számításnak rendeleti úton való szabályozására. Megjegyzem, hogy az 1899 : XXXVI. t.-c. 12. §-ában már felhatalmazás adatott a pénzügyminiszternek arra, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértőleg általános, vagy az ország egyes részeire szóló érvénnyel megtilthassa, hogy külföldi érmék, vagy más külföldi fizetési eszközök fizetéskép adassanak vagy elfogadtassanak. Célszerűnek látszott a koronaértékben való közkötelező számítás szabályozására nézve a törvényes felhatalmazást újból kikérni, egyrészt a kérdés szabályozásának tágabb keretek közt való keresztülvitelének lehetővé tétele végett, főleg pedig tekintettel az 1899 : XXXVI. t.-c. 12. §-ának elavult büntető rendelkezéseire. Miután a fenti felhatalmazások alapján kibocsátandó rendeletekbe ütköző cselekmények többnyire nyerészkedési célzattal, pénzre vagy egyéb értékekre nézve elkövetett visszaélések, indokoltnak mutatkozik a kihágásoknak minősülő ily cselekmények kellő megtorlására megfelelő súlyos büntetéseket megállapítani. A javaslat az ily cselekményekre kiszabható szabadságvesztésbüntetést — az 1916: IV. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően — hat hónapig terjedhető elzárásban állapítja meg, míg a pénzbüntetés Ötvenezer koronáig, visszaesés esetén pedig kétszázezer koronáig terjedhet, amennyiben pedig a tettes cselekményével illetéktelen nyereségre tett szert,