Nemzetgyűlési irományok, 1922. II. kötet • 38-81. sz.
Irományszámok - 1922-39. Törvényjavaslat nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzetük minősítéséről
10 39. szám. Melléklet a 39. számú irományhoz. Indokolás „nemzeti nagy közgyűjteményeink önkormányzatáról és személyzettik minősítéséről" szóló törvényjavaslathoz. Nemzeti nagy közgyűjteményeink úgymint a m. kir. Országos Levéltár, a Magyar Nemzeti Múzeum közös címébe foglalt 6 gyűjtemény : az országos Széchenyi-könyvtár, az érem- és régiségtár, az állattár, a növénytár, az ásvány- és őslénytár és a néprajziak tára, továbbá az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és a budapesti, kir. magyar Pázmány Péter tudományegyetem könyvtára nemcsak azért bírnak különös jelentőséggel, mert gyűjteményeik és táraik nagy művelődési értékeket őriznek, hanem azért is, mert tisztviselőik sorában a magyar tudományosság számos kimagasló tagja foglal helyet. Társadalmunk szegénysége, a magán tudománypártolás majdnem teljes hiánya s a tudományos magánegyesületeknek ebből folyó pangása mellett az egyetemeken kívül az ez intézményeknél szervezett állások úgyszólván az egyedüli tudományos állások hazánkban. Ezért ez intézményeknek és alkalmazottaik személyi ügyeinek valóban szakszerű igazgatásáról való gondoskodás tudománypolitikánk egyik jelentős feladata. E cél elérése két különféle rendszer alkalmazásával kísérelhető meg. Vagy az egyeshivatalnoki elv alapján egy intendáns, egy főigazgató kinevezésével, mint ahogy az az állami színházaknál szokásos ós mint ahogy azt a poroszok a berlini muzeumoknál tették; vagy az önkormányzati elv alkalmazásával, a gyűjtemények tudományos vezetőiből és az intézetek keretén kívül álló szakemberekből és műértő mecénásokból alakítva meg a különleges tudományos igazgatást ellátni hivatott kollégiumot. Az organizálásnak egyik főelve, hogy minden szervezetnek az intézésére váró ügyek természetéhez kell alkalmazkodnia. így a, gyors mozgást és határozott cselekvést igénylő színház csak az igazgatói rendszer alkalmazásával vezethető célszerűen. A tudományos gyűjteményeknek nagyobb elmélyedésre és szélesebbkörű tanulmányozásra szoruló dolgai ellenben inkább szaktanácsokban intézhetők alkalmasan. Közgyűjteményeink heterogén természete mellett egyetlen intendáns nem is bírhatna azokkal a szakismeretekkel, melyek a sikeres működésnek nélkülözhetetlen előfeltételei. De mindettől eltekintve, az állam pénzügyeinek mai helyzetében újabb hivatal szervezése kizártnak látszik. Az Önkormány-
