Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről

2B4 21. szám. A 33. §. 1. bekezdésében lefektetett az az elv, hogy a követelhető kártérítés az elmaradt nyereségre is kiterjed: összhangzásban van az Általános Polgári Törvénykönyvünk tervezetében (882. §.) foglalt rendelkezéssel. A szóban forgó rendelkezés a tisztességtelen verseny által okozott kár természetében leli magyarázatát, amennyiben az főképen mint bizonyos várható üzleti nyereségnek a tisztességtelen versenyként minősülő cselekményekkel ok és okozati összefüggésben álló elmaradása jelentkezik. Éppen ezért szükséges volt oly további rendelkezés is, hogy a 33. §. 2. bekezdésében felsorolt esetekben a szándékosan elkövetett tisztességtelen versenybeli cselekményből eredő nem-vagyoni kárért is méltányos pénzbeli kártérítés — elégtétel — legyen követelhető, mert a tisztességtelen verseny által okozott kár, illetőleg az annak folytán elmaradt haszon mérve számos esetben számszerűen meg nem állapítható, holott az üzlet hírnevén, tekintélyén, hitelén s a beléje helyezett bizalmon ejtett sérelem ugyanakkor kétségtelen s nyilvánvaló. Már pedig elengedhetetlen, hogy a sérelmet szenvedett vállalat kártalanítására ily esetben is legyen mód s a jelzett alapon nyert elégtétel útján térüljön meg számára a közvetve jelentkező anyagi veszteség is. Ennélfogva e rendelkezés megállapításánál a megítélhető kártérítés maximumának számszerű meghatározása mellőzendő volt, viszont azonban a nem vagyoni kár egyenértéke fejében követelhető kártérítésre irányuló igényt nem lehetett egész általánosságban megállapítani és az 1. § általános rendelkezéséhez kapcsolni, hanem azokra, az esetekre kellett korlátozni, amelyek, a törvényjavaslatban közelebbről körülírva, a tisztességtelen verseny oly megnyilvánulásaikónt jelentkeznek, amelyek az üzlet föntebb jelzett eszmei javainak súlyosabb sérelmével járnak. A 34. §. analog rendelkezést tartalmaz a 24. §-ban foglalt rendelkezésekkel. Azok az érdekek ugyanis, amelyek szükségessé teszik, hogy a büntető ügyekben hozott ítélet megfelelő esetekben közzététessók, indokoltnak matatják, hogy a polgári bíróság előtt folyamatban levő ügyekben is hasonló eszközök álljanak rendelkezésre a tisztességtelen versenykópen elkövetett cselekmények retorziójául. Méltányos azonban az ily közzététel megengedése annak a védelmére is, aki ellen alaptalanul indítottak ilyen keresetet. A 35. §-ban az elévülési időt elegendőnek véltem a cselekménynek és a felelős személy kilótének a fél tudomására jutásától számítandó hat hónapban, erre való tekintet nélkül pedig a cselekmény elkövetésétől számított három évben megállapítani, mert a tisztességtelen versenybeli cselekményekből kifolyólag támasztható követelések természetének s a forgalmi élet követelményeinek a rövidebb idő felel meg. A 36. §-ban a bíróság illetékességi eseteinek megállapításánál figyelemmel kellett lenni arra, hogy a tisztességtelen versenynek számos esetéhen a cselekményt gyakran oly versenytárs követi el, akinek a magyar állam területén sem üzleti telepe, sem lakóhelye nincsen. Az illetékesség megállapítása kizárólagos. Ez lehetővé teszi a perek egyesítését (Pp. 233. §.), ami jelen esetben különösen azért fontos, mivel egy és ugyanazon tisztességtelen cselekmény többnyire a versenytársak nagyobb számát érinti, a minélfogva gyakori lehet az az eset, hogy ugyanaz ellen az alperes ellen többen egymástól függetlenül lépnek fel keresettel, el is tekintve attól, hogy a 22. §-ban említett testületek és szakegyesületek is jogosítva vannak az abbanhagyás iránt keresetet indítani. Az illetékesség kizárólagosságából következik, hogy a felperes nem választhat szabadon, hanem őt a jelen törvényben megállapított sorrend köti.