Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről

21. szám. 225 A 8. §. a vállalat birtokosa által saját nevének vagy cégének üzlete körében olyatén módon való használatát tiltja, mely alkalmas arra, hogy az illető vállalatának valamely azonos vagy hasonló hangzású nevet vagy céget jogosan használó más verseny vállalattal való összetévesztését ered­ményezze. Az 1. bekezdés arról az esetről intézkedik, amidőn az összetéveszt­hetőség tárgyi ismérvei forognak fenn és a kereskedelmi törvény analógiájára megállapítja, hogy a nevét, illetőleg cégét a je'zett módon használó vállalat­- birtokos a versenyvállalat kórelmére itólebileg kötelezendő arra, hogy nevét, illetőleg cégét, jövőben valamely, az Ítélet keretében megállapítandó meg­különböztetéssel, toldással vagy elhagyással (esetleg jelzőszóval kapcsolatban) használja: és pedig még abban az esetben is, ha az illető név vagy cég hasz­nálatához való joga egyébként kétségbe nem is vonható. A kereskedelmi törvény 17. §-a ugyanis az összetéveszthetőség tárgyi ismérveit a vállalati szakmák különbözőségére való tekintet nélkül valamely község egész terü­letére feltótlenül megállapítja ós e rendelkezésből kifolyólag már hivatalból történik intézkedés a megkülönböztető toldás vagy elhagyás (jelző szó) hasz­nálatára való kötelezés iránt. A kereskedelmi törvénynek ez a rendelkezése közhiteli szempontból fel­tétlenül megfelelő, de a tisztességtelen verseny ellen való oltalom szem­pontjából távolról sem elégséges, mert ma, amidőn egyedül a jelzett határozmány áll a névnek és cégnek védelmére rendelkezésre, nem eshetik kifogás alá valamely azonos vagy könnyen összetéveszthető hangzású cégnek egy más községben üzleti teleppel biró verseny vállalat részéről való használata. Sőt e szabályozás (második bekezdés) különös fontosságot nyer nálunk, ahol a tisztán versenycélból való névváltoztatásnak eshetősége igen közel fekszik, amire nézve a tapasztalás számos példával is szolgál. E részben csak arra kívánok utalni, hogy a versenybeli előnyökkel kecsegtető össze­téveszthetőség előidézésére nem szükséges nálunk a valamely alkalmas nevű egyén által való örökbefogadás nehézkes eszközéhez vagy ahhoz a rend­szerint költséges eljáráshoz folyamodni, amidőn legalább cégtársnak kell oly egyént megnyerni, aki az illető verseny vállalat birtokosának, amely ellen a tisztességtelen verseny szóban levő módja irányul, névrokona, mert maga a cél névváltoztatás útján igen egyszerűen és kényelmesen érhető el. A 9. §. rendelkezései az oly eljárás jogkövetkezményeit állapítják meg, amidőn valamely vállalat birtokosa árúinak, illetőleg ipari szol­gáltatásainak forgalomba hozatalát, illetőleg hirdetését (ajánlását) oly külső körülmények között (jellegzetes kiállítás, megjelölések, csomagolás, felszere­lés, hirdetmények, árjegyzékek, körlevelek, mintalapok, segédeszközök, jel­vények s általában más, a közönséggel való érintkezésben ugyanazon for­galmi körben ismertető jelként is szereplő üzemi berendezések segélyével) eszközli, hogy vállalatának az érdekelt forgalmi körökben ez utóbbi válla­latok valamelyikével való összetévesztését idézze elő. A tisztességtelen verseny itt körülírt alakjának a védjegybitorlással való rokonsága szükségessé tette azonban, hogy az 1890. évi II. törvénycikk 27. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezések analógiájára az itt szabályo­zott esetekben is kimondhassa a bíró, hogy-az összetóvesztést eredményezhető megjelölések alkalmazására netalán létező különleges berendezések (szer­számok, készülékek, gépek) az említett célra hasznavehetetlenekké tétessenek, továbbá, hogy a szóban levő megjelölésekből, csomagolásokból, tartályokból, árúburkolatokból, hirdetésekből, árjegyzékekből, körlevelekből és mintalapok­Az 1922. évi június hó lö-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. I. kötet. 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom