Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-21. Törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről

21. szám. 223 II. FEJEZET. Az üzleti tisztesség korlátainak egyes fontosabb áthágásai (2—15. §§.). 1. Szédelgő feldicsérés (Reklámszédelgés). (2—6. §§.), A »szédelgő feldicsérés« gyűjtőnév alá foglalt cselekvőségek a versenytársakat legtöbbnyire csak közvetítve — t. i. a valóságnak meg nem felelő adatok és megjelölések használatával megtévesztett vevők elvonása útján — károsítják. E cselekvőségek a legtöbb esetben az 1884. évi XVII. törvénycikk 58. §-a alapján már eddig is megtorlásban részesültek. Ez az oltalom azonban megfelelőnek és kielégítőnek nem bizonjaút, amiért is a javaslat a reklámszédelgéssel szemben — pótolva az ipartörvény 58. §-ának hiányait — egyrészről hatékony magánjogi oltalmat ad, másrészről e szédelgés súlyosabb eseteiben büntetőjogi következményeket is megállapít (16. §.). A 2. §. az 1. §. 2. bekezdésében megszabott magánjogi következmények terhe alatt tiltja a kelendőség fokozására alkalmas megtévesztő adatok hiresztelésót ós ezzel a reklámszédelgést tulajdonképpeni lényegében ragadja meg. A 3. §. kizárja annak lehetőségét, hogy a bíróság a 2. §. tilalmát olyan származási hely meg jelölésre is kiterjessze, amely a köztudatban már nem mint földrajzi vagy néprajzi megjelölés, hanem mint »minőségjelző« szerepel. Hogy mikor forog fenn ilyen minőségjelző, azt a bíróság az adott esetben, rendszerint a hivatott szaktestület véleményének meghallgatása után, fogja eldönteni. Borok ós mezőgazdasági termények megjelölése külön lévén szabályozva, ezekre a 2. §. rendelkezését csak olyan esetekben indokolt kiterjeszteni, amikor a vonatkozó külön törvények rendelkezései nem alkalmazhatók. A 4. §. a valóságnak meg nem felelő árúmegjelöléseknek egy igen gyakori és a hazai ipart érzékenyen károsító alakját írja körül közelebbről, hogy e visszaélés elbírálása tekintetében az állam egész , területén egységes felfogás és joggyakorlat alakulhasson ki. Ennek a kérdésnek szabályozásánál figyelemmel kellett lenni a hazai kereskedelem jogos érdekére is, ami indo- , kolja a 4. §. 2. bekezdésének magyarázó szabályát. *A címer ós korona árúkon való használatának kérdését — bár a törvényjavaslat 4. §-ában körülírt esethez való vonatkozása tagadhatatlan — célszerűbbnek találtam nem e helyütt tisztázni, hanem azt egyszerűen az e részben érvényben álló külön szabályokra való utalással egy esetleges külön rendezésnek, t. i. a magyar korona országai egyesített címerének és az ország külön címerének magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883. évi XVIII. törvénycikknek módosítását célzó s a hazai vállalatok jogos érdekei szem előtt tartásával a magyar szent korona iparcikkeken való használatát is szabályozó későbbi novelláris törvényalkotás számára fenntartani (5. §.). A tisztességtelen versenynek egyik elég gyakran tapasztalható megnyilvánulása az, hogy egyes vállalatok valamely zúgkiállításon, esetleg tényleges részvétel nélkül is, egyszerűen megfelelő pónzáldozat árán szerzett »kiállítási kitüntetés «-eket (érmeket, okleveleket stb.), melyek rendszerint még igen tetszetős, sőt hatásos külalakban is jelentkeznek, a tisztességtelen verseny céljaira használják fel olyképen, hogy ezek ábrázolásait vagy felsorolását a