Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.
Irományszámok - 1922-20. Törvényjavaslat a sütőipari munkának szabályozásáról
20. szám. 197 következő óv június havában a 2040/1.916. M. E. számú rendelettel megtiltotta, hogy kenyér ós mindennemű péksütemény előállításához szükséges bárminő munkát az ipar esti 6 és reggeli 6 óra közt végezzen. E tilalom alól mindazonáltal két rendbeli kivételt engedett. Felhatalmazta ugyanis a másodfokú iparhatóságot, hogy a szünetelés idejéül megállapított 12 órát az esti 5 órától reggeli 5 óráig terjedő időre helyezze. Felhatalmazta továbbá a belügyminisztert, hogy a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve szükség esetén közérdekből, különösen a hadi szükségletek kielégítése céljából kivételt engedhessen. Ezzel a rendelkezéssel a sütőipari munkások munkaideje kettős korlátozás alá került: megszűnt az éjjeli munka és megszabatott a nappali munkaidőnek leghosszabb tartama is. Ez az állapot, mely az iparosok és munkások illetékes érdekképviseleteinek nyilatkozatai szerint a munkásság testi állapotára és erkölcsi viszonyaira szemmel láthatóan a legjobb eredményekkel járt, az iparos körökben nem váltott ki hangosabb ellentmondást mindaddig, míg a gabona szabadforgalmának helyreállításával az apró péksütemények előállítása ismét lehetővé nem vált. Mihelyt azonban ez bekövetkezett, az iparosság egyhangúlag szóvátette azokat a kivételeket, melyeket nagyobbrészt még a háború tartama alatt a kenyérellátás zavartalanságának biztosítása érdekében a belügyminiszter, a kereskedelemügyi miniszterrel egyetértve, egyes gyárak részére az éjjeli munka tilalma alól engedett. Mind hangosabbá váltak továbbá a panaszok az éjjeli munka tilalmának fentartásához ragaszkodó iparosok közt amiatt, hogy ezt a tilalmat számos mester megszegi, az iparosok másik oldalán pedig amiatt, hogy ez a tilalom még egyáltalán fennáll, mikor pedig az az ipart az aprósütemények előállításában korlátozza ós azt az egyik legfontosabb cikkének gazdaságos előállításában megbénítja. Tekintettel erre, de meg arra is, hogy a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendeletek hatálya különben is határidőhöz van kötve, az időközben változott viszonyoknak megfelelően, az itt figyelembe veendő ellentétes érdekeknek összeegyeztetésével, törvénynyel kell immár gondoskodni a közérdeknek megóvásáról. A jelen törvényjavaslat közérdeknek tekinti, hogy az éjjeli munka tilalma vagy legalább is korlátozása a sütőiparban továbbra is fentartassék. Ha nem is állott volna fenn már éveken át ez a tilalom, ha nem is jelentkeznék ehhez képest súlyos szociálpolitikai visszaesésnek a korlátlan éjjeli munka újbóli megengedése, ma már akkor is csak az éjjeli munka megszüntetése, illetőleg lényeges korlátozása mellett szabadna állást foglalni. Nemcsak a szolidaritásnak az az érzése kívánja meg ezt, mely a művelt államokat a munkásvédelem tekintetében mindinkább áthatja ós mind szorosabban fűzi egymáshoz. De ettől függetlenül ezt követeli saját jól felfogott abbeli érdekünk is. hogy valamely káros gyanánt felismert termelési rendszernek, csak azért, mert hagyomány, ne áldozzuk fel az embert és hogy a szociálpolitikai vívmányokkal technikai tökéletesbülésre ösztönözzük az ipart. A törvényjavaslat ehhez képest az éjjeli munka korlátozásának elvi alapján áll. Nem tóveszteti meg magát a »munka szabadságának« jelszava alatt az éjjeli munka megengedéséért harcoló iparosoknak — a szakmabeli iparosság egy töredékének — abbeli példálózásától, hogy vannak más iparok is, amelyek kénytelenek éjjel dolgozni és amelyekben az éjjeli munka eltiltására ma mégsem gondol senki. Más a helyzet ugyanis az olyan iparban, amelyben a nagyüzem a túlnyomó és amelyben éjjeli munka csak a nagyüzemekben, vagyis csak olyanokban folyik, melyekben a nappal és éjjel dolgozó munkások időközönként felválthatók. Ilyen a például gyakran felhozott
