Nemzetgyűlési irományok, 1922. I. kötet • 1-37., I. sz.

Irományszámok - 1922-12. A magyar királyi belügyminiszter jelentése a kivándorlásról szóló 1909:II. t.-c. 6. §-ának rendelkezéséhez képest 26.192/1922. B. M. sz. alatt kiadott engedély tárgyában

114 12. szám. vonatkozó jogosítványt a társaság az 1909 : II. t.-c. 15. §-ban említett ismertetésbe bele nem foglalhatja; köteles azonban a társaság a m. kir. belügyminiszternek felszólítására bármely vonalára vonatkozó díjszabályzatát és menetrendjét hivatalos használatra rendszeresen bemutatni. A társaság az 1909:11. t.-c. rendelkezéseihez képest Magyarország területére egy magyar állampolgárt, mint helyettest állít. Ezen engedélyből kifolyólag egyúttal a nevezett társaság az engedély iránt beadott kérvényében tett kijelentéséhez képest: 1. Aláveti magát az ezen engedély alapján folytatott egész üzlete tekintetében az érvényben lévő és jövőben megalkotandó magyar törvényeknek és rendeleteknek, úgyszintén a magyar bírói ós közigazgatási hatóságoknak, továbbá lehetővé teszi a külföldi kikötőben való ellenőrzést ós kijelenti, hogy külföldre való telepítéssel vagy gyarmatosítással nem foglalkozik. 2. Szigorúan betartja az 1909 : II. t.-c. rendelkezéseit, valamint az annak végrehajtása tárgyában kibocsátott 1909. évi 57.000/B. M. sz. Utasítás, nemkülönben az érvényben lévő és még kiadandó rendeleteket. Ellenkező esetben az engedély megvonható. 3. Az engedélyért a folyó 1922. évre a kivándorlási alap javára az engedélyokmány kiállításától számított 1 hónap alatt 500 £ (ötszáz angol) font engedély díjat fizet a budapesti m. kir. központi állampénztárba. 4. A társaságnak az 1909 : II. t.-c. 8. §-ának rendelkezéseihez képest óvadékul törvényes magyar értékben 1,100,000 (Egymillió) koronát, helyettesének óvadéka gyanánt pedig 100.000 (Egyszázezer) koronát kell letenni. Mindkét óvadék kamatai a letevőt illetik. 5. A társaság kötelezettséget vállal arra nézve, hogy Magyarország területén kivándorlókat szállításra kizárólag a budapesti, illetve határ irodái útján fogad el, ügynököket ós közvetítőket kivándorlók szerzésére nem alkalmaz és ilyenektől kivándorlókat el nem fogad, továbbá, hogy külföldi expediensei, ügynökei ós közvetítői Magyarország területére kitérj edőleg ügynöki működést kifejteni nem fognak. Végül kötelezi magát a társaság, hogy érdekkörébe tartozó és a vele üzleti összeköttetésben álló gőzhajótársaságoknál oda fog hatni, hogy ezek által magyarországi kivándorlóknak törvényellenes szállítása ne történjék. 6. Kötelezi magát a társaság arra, hogy magyarországi felnőtt kivándorlónak fedélközi, illetőleg III-ad osztály viteldíját, a behajózási kikötőből számítva azon viteldíjon alul, amely a legnagyobb transatlanti gőzhajóstársaságoknál érvényben áll, nem fogja megállapítani addig, míg egy nem engedélyezett társaság részéről újólag fellépő verseny által alacsonyabb viteldíjak szabására kényszerítve nem lesz. 7. A társaság ezen engedély alapján hamburgi, bremeni, rotterdami, antwerpeni ós cherbourgi irodáiban folytatott üzletkörében is a magyar törvényekben ós rendeletekben megállapított könyveket fogja vezetni és aláveti magát annak, hogy a m. kir. belügyminiszter megbízottja által a társaság ezen üzletkörére vonatkozó ügykezelését bármikor megvizsgálhassa, a könyvekből kivonatot készíthessen és általában az iroda eljárását ellenőrizhesse. A hamburgi, bremeni, rotterdami, antwerpeni és cherbourgi irodáiban magyar kivándorlókkal kötött szállítási szerződések után járó bélyegilletóket a társaság a m. kir. államkincstárnak beszolgáltatja. 8. A társaság minden általa szállított 10 éven felüli magyarországi kivándorló után 10 koronát, minden 10 éven alóli kivándorló után pedig