Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában
426. szám. 89 megtakarítás azonban tekintettel arra, hogy a heszüntetendő tényleges illetmények helyett a végelbánás alá vonás alkalmával megállapított ellátási díj akat kell folyósítani, végeredményben évi 200—250 millió koronánál többre nem becsülhető, megjegyezvén, hogy viszont ezt a megtakarítást az első évben a fentiek szerint fizetendő végkielégítések szükséglete esetleg teljesen felemészti. IL FEJEZET. Az első fejezetben előterjesztett szabályok foganatba vétele tehát a fentiek szerint az államkincstár terheit nag5 r mértékben megnöveli. Ezt a súlyos megterhelést feltétlenül szükséges megfelelő bevételi források nyitásával ellensúlyozni. Szükséges ez azért, mert ezek a terhek az államnak folyó kiadásai és így ezeknek a folyó bevételekben kell fedezetet találniuk. Azzal, ha ezeket a kiadásokat új bevételek biztosítása nélkül a bankóprésre utalnánk, egyáltalán nem segítenénk az alkalmazottak helyzetén, mert az államjegyek tömegének szaporításával e jegyek vásárlóképessége megfelelően csökkennék, növekednék a drágaság s így az alkalmazottak helyzete a nagyobb javadalmazás dacára sem javulna. A jelen törvényjavaslatnak a fedezet biztosítására vonatkozó része tehát szerves kiegészítője a javaslat első részében a javadalmazások felemelését illető rendelkezéseknek, mert csakis a kellő fedezet megteremtése biztosíthatja azt, hogy tényleges javulást érjünk el az alkalmazottak anyagi helyzetében. Ezek az okok tették elkerülhetetlenül szükségessé, hogy magában ebben a törvényben tegyek javaslatot a felmerülő kiadások fedezésére szükséges bevételekről. Ezeknek a bevételi forrásoknak felkutatásánál ismét két szempontot kellett figyelembe venni. Az első szempont az volt, hogy a bevételi forrásoknak ugyanattól az időtől kezdve és egyszerre kiadós mérvben kell bevételeket szolgáltatniuk, amikor a kiadások felmerülnek. Arról tehát, hogy jelenleg új adónemeket állapítsunk meg, annál kevésbé lehet szó, mert szerves adóreformok a nemzetgyűlés munkaprogrammjába sem lennének immár beilleszthetők. Figyelembe veendő továbbá, hogy amint erre már több ízben rámutattam, a pénzügyi adóztatási apparátus még kiépítés alatt áll s ez az apparátus a jelenlegi szervezetében a múlt év folyamán meghozott új adó- és váltságtörvények végrehajtásával sem tudott teljesen elkészülni, lehetetlen tehát újabb feladatok elé állítani. A legcélszerűbb megoldás tehát a már meglevő adók hozamának fokozása a kulcsnak egyszerű felemelése által olyan bevételi forrásnál, amely általános jellegű, s amelynél másrészt ez az emelés aggodalom nélkül eszközölhető. Ez az adóforrás az általános forgalmi adó, amelynek kulcsát az 1921. évi XXXIX. t.-c. P/sa^o-ban állapította meg. Ebből az adóból jelenleg kereken 1 /2°/o a kezelés elvállalása fejében a városoknak (községeknek) engedtetik át; az állam bevétele tehát 1%. Az ebből az l°/o-ból folyó bevétel az 1921/22. költségvetési évre 950 millió koronában irányoztatott elő, s az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az előirányzott bevétel el is fog éretni. A forgalmi adó terhe átháríttatik s ezen áthárítás folytán általános és Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. XIII. kötet. 12
