Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában

86 426. szám. akiknek állása az 1921/22. évi költségvetési előirányzatban mint felesleges irányoztatott elő, valamint azokat is, akiknek illetményeit, illetőleg állását abban az esetben, ha az illető a szolgálat kötelékéből kiválna, végleg be lehet szüntetni, 1922. évi június hó végéig lehetőleg helyezze el olyan más állásra, amelyre ezentúl is szükség lesz, azokat pedig, akiket így elhelyezni nem lehet és akik a pénzügyminisztérium részéről sem nyertek valamely munkakörben foglalkoztatást, 1922. évi július hó l.-jétől kezdődő hatállyal, az illetőnek kérelmére azonban esetleg már korábbi időponttól is, vonja szabályszerű elbánás alá. Az idézett szakasznak második bekezdése szerint a szabályszerű elbánás mikéntjének szabályozása iránt törvényhozási úton kell intézkedni. Ezt a törvényhozási intézkedést van hivatva megvalósítani a 3. §• amelyben a szabályszerű elbánás alá vonásnak a részletei szabályoztatnak. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy a felesleges állások kiválasztásánál csak az lehet az irányadó, hogy arra a munkahelyre, amelyet az, érdekelt tisztviselő vagy egyéb alkalmazott betöltött, szükség van-e a jövőben is vagy sem. Egyáltalán nem lehet tehát abból a megítélésből kiindulni, hogy az illető álláson menekült vagy más tisztviselő vagy egyéb alkalmazott volt eddig alkalmazva. Hangsúlyozni kívánom továbbá azt is, hogy azokat a tisztviselőket és egyéb alkalmazottakat, akiknek állása a munkaerők kellő kihasználása és a takarékosság érvényesítése mellett feleslegesnek nyilvánítandó, elsősorban a közszolgálatnak más ágazatában tartom szükségesnek elhelyezni, annyival is inkább, mert az 1921/22. évi költségvetési előirányzatba felvett állásoknak egy része — ez nevezetesen a pénzügjd szakra vonatkozik — üresedósben van. A szabályszerű elbánás alá vonás csak azokkal szemben nyer majd alkalmazást, akiket nem lehetett más állásra elhelyezni. A rendezés mikéntiét illetőleg megjegyzem, hogy nyugdíjazás ott fog alkalmazást nyerni, ahol az illetőnek már legalább 20 évi betöltött szolgálati ideje van. Az ilyen alkalmazottak a mindenkori jogszabályok szerint őket megillető szabályszerű ellátási díjakkal helyeztetnek nyugalomba. Azok, akiknek 20 évnél kevesebb tényleges szolgálati idejük van, végkielégítésben részesülnek és pedig szolgálati idejük arányában emelkedő összegekben. Megjegyzem, hogy végkielégítés címén a hatályban levő jogszabályok szerint csak a nyugdíjba beszámítható illetményeket lehetne megadni, ez azonban a jelenlegi viszonyok között kevés lenne s ezért szükséges arra a a méltányos álláspontra helyezkedni, hogy a végkielégítés összegének a megállapításánál a háborús segély, a havi drágasági segély és a lakáspénz, valamint a lakáspénzpótlék is figyelembe vétessék. Azok a tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akik az állások számának apasztása folytán szabályszerű elbánás alá lesznek vonandók, egyenlő előfeltételek esetén önként érthetőleg elsősorban lesznek figyelembe veendők abban az esetben, ha megfelelő állások betöltésére kerül később netán a sor és ők ezen állásokra alkalmasok és a szolgálatba való visszavételt kérik. Minthogy pedig ilyen esetekben nem volna méltányos a végkielégítés előtt eltöltött időt a nyugellátás szempontjából figyelmen kivül hagjmi, biztosítani kell az illetők részére korábbi szolgálati idejüknek a beszámítását, ha azonban még nem telt le az az idő, amelyre eső illetmények részükre végkielégítés címén kifizettettek, természetesen csak úgy, ha a végkielégítés címén kapott összegnek megfelelő részét visszatérítik. A tényleges szolgálat kötelékéből való elbocsátás azonban nemcsak lét-