Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-426. Törvényjavaslat a közszolgálati tisztviselők és egyéb alkalmazottak (nyugdíjasok, özvegyek és szülőtlen árvák) anyagi helyzetének javítása és az erre szükséges fedezet biztosítása tárgyában

426. szám. 7 esetben, ha a szabályszerű elbánás alá vonás napjáig számítva még nincsen 20 évi tényleg eltöltött szolgálati idejük, az előző bekezdés szerinti összegeket, abban az esetben pedig, ha a szabályszerű elbánás alá vonás napjáig számítva már van legalább 20 évi tényleg eltöltött szolgálati idejük, az általuk a tényleges szolgálatban utoljára élvezett fentemlített javadalmazásnak öt évi összegét kell végkielégítésképen kifizetni. Azok a tisztviselők és egyéb alkalmazottak, akiket a fentiek szerint hivatalból végkielégíteni kell, legkésőbb 1922. évi június hó végéig benyújtandó kérvényükben végkielégítés helyett az ellátási igényük (nyugdíjigényük) fenntartásának biztosítását kérhetik. Az ellátási igény (nyugdíjigény) fenntartásának biztosítása az 1912. évi LXV. törvénycikk 36. §-ában meghatározott joghatállyal jár. A szabályszerű elbánás alá vonás napja alatt azt a napot kell érteni, amely nappal a tényleges szolgálat megszűnik. A szabályszerű elbánás alá vonást nem befolyásolja az a körülmény, hogy a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott fegyelmi eljárás alatt áll, a végkielégítésnek az összegét azonban a fegyelmi eljárás jogerős befejezéséig, de legfeljebb 1922. évi december hó 31.-óig nem szabad kifizetni. Amennyiben a fegyelmi eljárás 1922. évi december hó végóig jogerősen be nem fejeztetik, a végkielégítésnek az összegét a fegyelmi eljárás alatt álló tisztviselő vagy egyéb alkalmazott részére is ki kell fizetni. A fegyelmi eljárást a szabályszerű elbánás alá vonás után is le kell folytatni s amennyiben az illető annak eredményeként jogerős határozattal hivatalvesztésre ítéltetik, a részére megállapított nyugdíjat annak a hónapnak a végével, a lakbérnyugdíjat és lakbérnyugdíjpótlékot pedig annak a naptári évnegyednek a végével, amelyben a jogerős határozat kelt, be kell szüntetni, a fentiek szerint kifizetett végkielégítést azonban nem lehet visszakövetelni. Ha a jelen szakasz szerint vógkielégített tisztviselő vagy egyéb alkalmazott az állami, az 1912. évi LXV. törvénycikknek 2. és 3. §-ai szerint az államival egyenlőnek tekintendő, továbbá az államvasuti vagy a vármegyei tényleges szolgálat kötelékébe ismét visszavétetik, a végkielégítést megelőzőleg eltöltött szolgálati idejét a nyugellátás szempontjából be kell számítani. Abban az esetben azonban, ha a végkielégítéssel törtónt elbocsátás és. az újabb alkalmazás között öt év még nem telt el, ennek a beszámításnak csak akkor lehet helye, ha a felvett végkielégítésből az illető annyi havi részletet térít vissza, ahány teljes hónapi újabb alkalmazásban töltött tényleges szolgálat a jelen szakasznak negyedik és ötödik bekezdéseiben említett fél, egy, kettő, három, négy, illetőleg öt évre esik. Amennyiben ez az időtartam az újabb szolgálatba lépés időpontjában már letelt, visszatérítésnek helye nincs. A jelen szakaszban foglaltakat megfelelően alkalmazni kell azokra a tisztviselőkre ós egyéb alkalmazottakra is, akik a tényleges szolgálat kötelékéből az 1920. évi XI. törvénycikk 4. §-a alapján távolíttatnak el. A most idézett törvényszakasz alapján a tényleges szolgálat kötelékéből a jelen törvénynek hatályba lépése előtt már eltávolított olyan tisztviselőknél és egyéb alkalmazottaknál, akiknek azon a napon, amely naptól kezdődő hatálylyal a tényleges szolgálat kötelékéből eltávolíttattak, még nem volt 20 évi tényleg eltöltött szolgálati idejük, a részükre netán megállapított ellátási díjakat 1922. évi január hó végével be kell szüntetni és ehelyett részükre a fent-említett napig tényleg eltöltött szolgálati idejükhöz mérten, a jelen szakasznak negyedik bekezdése szerinti végkielégítést kell megállapítani.