Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-425. Törvényjavaslat a nem hivatásos katonai állományból származó hadirokkantaki, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról
66 425. szám. ugyanis jóformán nap-nap mellett új találmányokkal gazdagítja a bajok orvoslására szolgáló eszközök tárházát. Ezenfelül számolni kell azzal a nehézséggel is, amelyet egyes rokkantaknak az állam pénzügyi helyzetével össze nem egyeztethető kívánságai okoznak. Ezért célszerűnek látszik, ha a népjóléti miniszternek lenne meg az a joga, hogy megállapítaná azt, hogy a rokkantak milyen nemének milyen természetű testrészpótlóra legyen igénye, valamint azt az időközt is, amelynek letelte után megnyílik a rokkantak igénye egyik vagy másik fajta testrészpótló díjmentes kicserélésére. Minthogy a mesterséges testrészpótló és egyéb segédeszköz kiutalása, megállapítása különleges szakértelmet tételez föl, indokoltnak látszik az is, hogy ezt az eddigi gyakorlatnak megfelelően az Országos Hadigondozó Hivatal központosítva vagy helyi megbízottai útján végezze. Az igénymegállapító bizottságok tehát csak azt állapítanák meg, van-e az illető rokkantnak mesterséges testrészpótlóra vagy más segédeszközre igénye általában. Azt már, hogy a konkrét esetben milyen legyen az a testrészpótlók, vagy mi legyen az a segédeszköz, a miniszteri rendelet keretén belől, az Országos Hadigondozó Hivatal állapítaná meg. Vagyonosabb hadirokkantak kötelezhetők a testrészpótlók Önköltségi árának és javítási költségeinek fedezésére; rosszhiszemű rongálás megfosztja a rokkantat igényétől a kiigazításra és utánpótlásra A 15. §. megállapítja az igényt a kiképzésre, illetőleg keresetforrás njitására. Természetes, hogy az állam nem vállalhat szavatosságot az iránt, hogy a rokkant akár kikópeztetése révén, pl. mint iparos, akár keresetforrása réven, pl. mint dohányárús, biztos létalapot valóban fog-e találni. Az állam csak lehetőséget nyújt minderre, a többi az illető rokkant életrevalóságától függ. Ez a szakasz módot ad arra, hogy a rokkant kiképeztetése végett rokkantiskolába legyen utalható, illetőleg számára ösztöndíj legyen engedélyezhető. Itt említem meg, hogy úgy a 14., mint a 15. §.. rendelkezései bizonyos fokig elméleti jellegűek, amennyiben a mesterséges testrészpótlókkal ellátás ós a kiképzés a rokkantak nagy tömegeire nézve már megtörtént és legfeljebb az Oroszországból hazatérő hadifoglyok körében lehet még nagyobbszámú olyan rokkant, akikkei szemben ezeknek a szakaszoknak rendelkezései alkalmazásra találhatnak. A 16. §. a rokkantjáradék három havi összegét biztosítja temetési segélyként annak részére, aki a rokkant eltemetéséről valóban gondoskodott. A III. FEJEZETHEZ. A 17. §. az özvegyi járadék folyósításának általános feltételeit szabályozza. Az özvegyi járadék folyósítását illetőleg két lehetőség nyílik meg: az egyik az, amikor a férj halála a katonai szolgálat következtében vagy azzal okszerű kapcsolatban következett be. Ez annyira természetes, hogy bővebb magyarázatot nem is igényel. A másik eset az, amikor a férj halála és a katonai, vagy azzal egyenlő elbírálás alá eső szolgálat között a közvetlen okozati összefüggés nem mutatható ki ugyan, azonban az államnak az özvegy ellátását erkölcsi okokból mégis magára kell vállalnia. A javaslat megadja az özvegyi járadékot bizonyos feltételek fennforgása
