Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
26 422. szám. "& A számítás magyarázatánl szolgáljanak a következők: A kereső nők számát az 1920. évi népszámlálási anyagnak a választói reform céljaira készített statisztikai adataiból pontosan megállapíthatjuk. Úgyszintén adva van a féldolgozásban a nemkereső nők közül az 1—2 és 3 v. több élő gyermekkel birok száma. Minthogy a törvényjavaslat a legalább két gyermeket szült anyáknak adja meg a választójogot, ennek a jogcímnek nem felel meg a legalább két élő gyermekkel biró nők száma, azért e helyett a legalább egy élő gyermekkel biró anyák számát kellett yenni. Más forrásból vett adatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a férjes nők között a legalább egy élő gyermekkel biró nők aránya majdnem ugyanaz, mint a legalább két született gyermekkel biró nők aránya, az előbbire vonatkozó adat tehát az utóbbira is megállhat. A következő jogcím, a 8 középiskolai osztály végzése alapján szintén elég megbizhatóati lehet kiszámítani a választójogba jutó nők számát, minthogy a feldolgozásban erre is megvannak a szükséges adatok. E szám különben is csekély a nőválasztók összes számához képest; hasonlóképen csekély azoknak a középiskolát végzett férfiak feleségeinek száma, akik ezen a jogcímen kerülnének a választók közé. Ez utóbbira tulajdonképen a nők statisztikájában egyáltalán nincsen adat, csak a középiskolát végzett férfiak számából való következtetés útján bonyolult számítással lehet a hozzávetőleges számhoz hozzájutni. Annyi bizonyos, hogy a szám oly kicsi, hogy e jogcímnél még esetleges kétszeres tévedés sem sokat változtat a nőválasztók összes számán. E négy jogcím számainak összegéből a két évi domicilium hiánya miatt le kellett vonnunk esy olyan százalékot (a hat törvényhatóságban 6-6, Budapesten 7*1 %-ot), amely megfelel a 30 éven felüli nők között két évi helybenlakással nem birok arányának. A végeredmény az, hogy választó lenne az összes nagykorú nők közül 44 , 2% ) , az írni-olvasni tudó nagykorú nők közül pedig 529%. Országgyűlési választójoga eddigi törvényeink szerint a nőknek egyáltalán nem volt. A Vázsonyi Vilmos által 1917. évben benyújtott törvényjavaslat egész Magyarországon csak 260.000 nőre akarta kiterjeszteni a választójogot, tehát az összes nagykorú nőknek csupán 5'S°/o-át tette volna választóvá. E javaslatnak a nők választójogára vonatkozó része, mint tudjuk, teljesen elejtetett, de még e javaslathoz képest is a jelenlegi törvényjavaslat igen lényeges jogkiterjesztést jelent, mert majdnem nyolcszorosra emeli fel a nők közül választójogban részesítendők arányát. Az 1919. évi 5.985/M. E. számú rendelet nemzetgyűlési választójogot adott a nőknek is ugyanolyan feltótelek mellett, mint a férfiaknak, csupán azzal a szigorítással, hogy az írni-olvasni tudást is megkívánta. E rendelet szerint a 24 éven felüli írni-olvasni tudó nőknek körülbelül 97°/o-a (1,736.000) lehetett volna választó, ami viszont az összes 24 éven felüli nőknek 81*l°/o~a. A valóságban azonban csak 1,433.000 nő íratott össze a Friedrich-féle rendelet szerint, tehát csak ennyi gyakorolhatta tényleg választójogát. Ez a szám az összes nagykorú nőknek csak 67*0°/o-a. A nemzetgyűlési választáson választójoggal bírt nőknek tehát 66"l°/o-át a jelenlegi törvényjavaslat is meghagyja az országgyűlési választójog birtokában. A férfi- és nőválasztók együttes száma. A törvényjavaslat szerint a férfiválasztók száma 1,500.100 lenne CsonkaMagyarországon, a nőválasztóké pedig 947.200. Fel lenne tehát ruházva
