Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
422. szám. 27 XIV. t.-c. alapján négy ízben összeírt választók sem gyakorolták választé* jogukat, úgy hogy a jelen törvényjavaslat szerint választójogosultságot nyerő 'férfiak száma helyesen csak az 1874. évi XXXIII. t -c. szerinti választók számával vethető egybe, mint amely választók országgyűlési képviselő-választáson túlnyomó többségükben tényleg gyakorolták is választójogukat, Az 1914. évi választói névjegyzék szerint, amely még az 1874. évi XXXTIL t.-c alapján készült, a mai Csonka-Magyarország területén 581.600 választót írtak össze, amely szám a nagykorú férfiaknak mindössze 31-6°/o-a, s amelyhez képest a választóknak most tervezett száma, ha nem vesszük ÍJgyelembe az időközi igen csekély természetes szaporodást, 158°/o-os növekvést jelent. Fontos még annak megemlítése, hogy az 1917. évi december hó 21.-én Vázsonyi Vilmos akkori választójogi miniszter által benyújtott törvényjavaslat, amely szintén a négy elemi osztály elvégzését tette meg íőjogcímnek, egész Magyarország nagykorú férfilakosságának csak 74*2%-át' juttatta volna be a választók közé, mig a jelenlegi törvényjavaslat Csonka-Magyarország nagykorú férfiai. közül 77'3%-ot tesz választóvá. Egészen más természetesen a kép, ha a választóknak azt a számát tekintjük, amelyet a magyar kormánynak a nemzetgyűlési választójogról szóló 1919. évi 5985/M. E. számú rendelete kreált, A nemzetgyűlési választójogot ugyanis minden nagykorú férfi megkapta, aki hat év óta magyar állampolgár és legalább félév óta ugyanabban a községben lakik. Ez a rendelet tehát írni-olvasni tudásra való tekintet nélkül a nagykorú férfiaknak körülbelül 96°/o-át ruházta fel választójoggal, úgy hogy ha az összeirás tökéletes lett volna, körülbelül 1,814.000 választónak kellett volna lenni az 5985/1919. M. E. hzámú rendelet szerint. Tényleg azonban csak 1,609.000 férfiválasztót irtak össze; a jelenlegi törvényj a vaslat szerint a férfi választóknak kontemplált száma (1,500.000), tehát csupán 109.000-rel (6'9V.) marad el a Friedrich-féle rendelet szerint tényleg választóvá lett férfiak száma mögött. A növáíasztók száma. A nőválasztók száma hasonló módon állapíttatott meg, mint a férfiválasztók száma az említett hét törvényhatóság feldolgozott anyagából. Á számítás eredménye az egyes jogcímek szerint a következő, megjegyezvén, hogy a 3 ( ) éves korhatár és a négy elemi osztály elvégzése minden egyes számnál már tekintetbe van véve : A választók száma 1. Kereső nők 319.600 2. Eltartottak legalább két született gyermekkel . . . 674.500 3. Nyolc középiskolai osztályt végzett eltartott nők kettőnél kevesebb született gyermekkel .... 2.700 4. Nyolc középiskolai osztályt végzett férfiak feleségei '(az előbbi kellékek nélkül) . . 12.000 Összesen . . . 1,008.800 Ebből lejön két évi domicilium hiánya miatt .... 61.600 Összesen . '. '. 947.200 A 24 éven felüli nők összes száma. ....... 2,140.000 Választó lenne tehát . . . 44*2°/o Az írni-olvasni tudó nagykorú nők száma 1,790.000 Ezek közül választó lenne 52 9 0 /o 4*
