Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.
Irományszámok - 1920-422. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
422. szám. 15 viseleti rendszer elveinek a székesfővárosban és környékén való érvényesítése kérdésében veszi át a nyugati államokban az elmélet - terén nagy hévvel vitatott, de a gyakorlatban nem minden tekintetben bevált egyes reformeszméket — Budapestre vonatkozólag annyival könnyebben, mert itt az már (a törvényhatósági bizottság választásánál) tételes törvénnyel be van vezetve és a különleges nagyvárosi viszonyok közt megfelelőnek is mondható. A javaslat hat szakaszban foglalja össze a választójogi anyagot, ezek elseje az ú. n. aktív választójogot, másodika az ú. n. passzív választójogot, vagyis választhatóságot, harmadika a választási eljárás kereteit, elveit, a szavazási módszert és a választók összeírásának főbb elveit, negyedike a választási eljárás közelebbi módozatainak foglalatát, a választási időszakra érvényes különleges jogszabályokat és a választás eredményének megállapítását öleli fel; az ötödik szakasz a büntető és fegyelmi rendelkezéseket, végül a hatodik szakasz a mai viszonyok között különösen fontos vegyes éöátmeneti rendelkezéseket tartalmazza. A javaslat célja, hogy az országgyűlési képviselők választására olyan elveket állapítson meg, amelyek az utolsó idevonatkozó magyar törvény, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1918 : XVII. törvénycikk rendelkezéseinél jóval szélesebb alapra helyezik a választójogot, amely alap mindazonáltal ne legyen éppen olyan széles, mint az 1920 : I. t.-cikkel utólag jóváhagyott 5985/1919. M. E. számú kormányrendelet választójoga, amely utóbbi indokolt lehetett akkor, amikor nemzetgyűlási választásokról volt szó, amikor tehát — már a külföldre való tekintettel is — indokolt lehetett, hogy a nemzetnek minden fia és minden leánya megnyilatkozzék. A nemzet életének njnigodt fejlődése érdekében azonban indokoltnak kell elismerni, hogy az országgyűlési képviselői választójogot gyakorló személyek legalább annyiból vettessenek alá némi meg válogatásnak, hogy tőlük bizonyos minimális értelmiség kimutatása megkívántassék. Ebből az alapgondolatból kiindulva a jelen javaslat mint főkellóket, az elemi népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését írja elő ós pedig úgy férfiakra, mint nőkre nézve egyaránt. Azonkívül férfiaknál megkívánja a 24.-ik életév betöltését, azt, hogy az illető tiz év óta magyar állampolgár legyen és hogy legalább két óv óta ugyanegy községben lakott vagy lakással birt légyen. Az eddigi törvényekben jelentékeny szerepet játszott irniolvásni tudás kelléke elmarad, mert hiszen, aki az elemi négy iskolát elvégezte, arról fel kell tételeznünk, hogy irni-olvasni tud, de különben is a négy elemi iskolai osztály elvégzésének igazolása — az általános tankötelezettségkövetkeztében — sokkalta egyszerűbb, mint az irni-olvasni tudásé, amely utóbbi kellék kikötése különböző szervek felállítását és különböző eljárások lefolytatását vonja maga után: a jelen javaslat pedig lehető egyszerűsítésre, törekszik. Felmerült az a terv is, hogy az 1918 : XVII. t.-cikk gondolatmenetének lehető megtartásával és egyedül a hat elemi népiskolai osztálynak a négy elemi népiskolai osztállyal való helyettesítése mellett, a hivatkozott törvénycikkben előírt különös jogcímek kevés korszerű változtatással a javaslatba átvétessenek. A statisztikai számítások eredményei szerint azonban e terv kivitele csak kettő-három %-kal több választót hozna be az alkotmány sáncai közé, úgy hogy emiatt nem lenne érdemes a törvényjavaslatnak egyszerű és világos voltát feláldozni, a névjegyzék összeállítását lényegesen megnehezíteni és az eljáró szervekre hasonlíthatatlanul súlyosabb munkát róni.
