Nemzetgyűlési irományok, 1920. XIII. kötet • 422-488., LII. sz.

Irományszámok - 1920-442. Indítvány, ill. törvényjavaslat a vármegyei alkalmazottak illetményeinek ideiglenes rendezéséről

442. szám. 171 Lehetetlenség, hogy ez továbbra is így maradjon. Az egyenlő elbánás elve ilyen nagyfokú egyenlőtlenséget, méltánytalanságot tovább nem tűrhet. Ezért a vármegyei főtisztviselők részére — az V. fizetési osztályba való előlépést lehetővé kell tenni, az alispánnak pedig királyi táblák székhelyén kezdettől fogva, más helyeken 10 évi alispáni szolgálat után — a IV. fizetési osztályba való előlópést. A királyi táblák székhelyein azért a hivatalbalépés napjától, mert az alispáni állás nem lehet kevesebb jelentőségű, mint a kir. tábla elnökének állása. A törvényjavaslat 1. §-a voltaképen a már meglevő javadalmazásnak megfelelő fizetési osztályba való beállítása. Az államháztartást egyetlen fillér többkiadással .sem terheli meg, tehát ebből a szempontból legkisebb nehézségbe sem íitközhetik megvalósítása. Igen nagy sérelem volt idáig is a vármegyei alkalmazottakra nézve, hogy a magasabb fizetési osztály javadalmazását élvezték, de a magasabb fizetési osztályba nem léptek elő, nem élvezték a magasabb fizetési osztállyal járó lakpónzt ós napidíjakat. A törvényjavaslat 2. §-a valamennyi vármegyei alkalmazottat a legközelebbi magasabb fizetési osztályba lépteti elő. Ez oly csekély terhet jelent az államháztartásra a mai nagy számok világában, hogy az államháztartás mérlegére alig lesz hatással. Másrészt a vármegj^ei alkalmazottak javadalmazását is oly csekély összeggel emeli, hogy ezt a csekély összeget megvonni tőlük kegyetlenség volna. Inkább erkölcsi hatása volna a törvény ezen rendelkezésének, nevezetesen mérsékelné azt a nagy szakadékot, amely az állami alkalmazottak ismételt előléptetése folytán az állami és vármegyei alkalmazottak között ezidő szerint fennáll. A vármegyei alkalmazottak még így. sem nyernek teljes kárpótlást sok évi mellőzésükért, mert amíg az állami alkalmazottak kétszer, sőt háromszor is előléptek tömeges előléptetések formájában is, addig a vármegyei alkalmazottak csak ezen törvényjavaslat törvénnyé válása esetén lépnének elő egyetlen egyszer. Hogy az 1. §. szerint előlépett vármegyei alkalmazottak is előlépnek egy fizetési osztállyal, az csak természetes. Mert ha nem lépnének elő még egy fizetési osztállyal, egyetlen fillérrel sem emelkednék fizetésük, ami még nyugdíjazásuk esetén is nagy sérelmekkel járna. De különben is az 1. §-ban szabályozott előlépés az illetményekben nem jelent előlépést, tehát egyáltalán nem is előlépés, csupán formai beállítás a már meglevő javadalmazásnak megfelelő fizetési osztályba. Ezért ez kétszeri előlépésnek nem minősíthető, jóllehet ez ellen sem volna helytálló kifogás tehető; mert hiszen a szolgálati pótlék azt jelenti, hogy az illető tisztviselő abban az állásban már régóta szolgál, tehát régóta visszamaradt és ezt a visszamaradást kárpótolni kell legalább a jövőre azzal, hogy az elmaradt előléptetéseket utólag pótolj a a törvény. A vármegyei alkalmazottak illetményeinek ezen törvényjavaslattal tervezett ideiglenes rendezése akkor is elodázhatatlan és okvetlenül keresztülviendő, ha a közel jövőben a közalkalmazottak javadalmazásának általános rendezéáe a törvényhozás elé kerül. Mert ez az újabb törvényhozási rendezés a már ismételten előléptetésben részesült állami alkalmazottakat az ismételt előléptetések folytán elért magasabb fizetési osztályaik és magasabb illetményeik alapján aránytalanul nagyobb kedvezményekben részesítené, mint a vármegyei alkalmazottakat, akiket az új rendezés az ő régi visszamaradott22*