Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

375. szám. 13. §. . Nagyon kevés eltéréssel az eddigi, törvény 10. §-ával egyezik'meg. A régebbi szövegnél világosabban domborítja ki azt, hogy miben korlátozza a ím. kir. központi statisztikai hivatalt az adatszolgáltató felek magánérdekei -által követelt titoktartás. 14. §. A szakasz, mely az adatgyűjtésben és értékmegállapításban közreműködő személyeknek a statisztikai adatok bizalmas jellegébe ütköző visszaélései esetére büntető szankciót tartalmaz, csak abban tér el a jelenlegi törvény 11. §-ától, hogy a 600 koronáig terjedhető pénzbütetés határát 6.000 koronára emeli. Ez pedig azért történt, mert az 1921. évi XXVIII. t.-c. 4. §-a az eddigi jogszabályokban a kihágásokra megszabott pénzbüntetések legkisebb és legmagasabb összegét a tízszeresére emeli. 15. §. A jelenlegi törvény 13. §-ában foglalt büntető rendelkezések több tekintetben nem voltak kielégítők. Csak a valótlan adatokat tartalmazó árunyilatkozatok beszolgáltat óit büntették, de azt, aki a statisztikai bevallást egyáltalában megtagadta, a küldeménynek az 5. §. értelmében való át nem vételén vagy ki nem adásán kívül, más következmény nem is érhette. Az 5. §-nak ez az intézkedése azonban forgalmi okokból a gyakorlatban alig nyert alkalmazást. Érezhető hiány volt az is, hogv az eddigi törvény 12. §-a — összhangban a jelen javaslat 7. §-ával -— kimondotta ugyan az árúnyilatkozatok beszolgáltatóinak azt a kötelezettségét, hogy az azok adataira nézve kívánt felvilágosításokat pontosan és késedelem nélkül megadják s az árúnyilatkozatokat szükség esetén helyesbítsék. nem gondoskodott azonban egyúttal szankciókról azokkal szemben, kik e kötelezettségük teljesítését vagy kifejezetten megtagadták, vagy annak többszöri felszólításra sem feleltek meg. A javaslat mind e vonatkozásokban kiegészítve a büntető rendelkezéseket, hatályosabbá teszi az adatszolgáltatás ellenőrzésének és a statisztikai adatok feldolgozásának jóságát biztosítani hivatott eszközöket. Ugyanezt a célt szolgálja az is, hogy a büntethetőséget, eltérőleg a jelenlegi törvénytől, a, valótlan bevallás tényével állapítja meg, elhagyva annak a szándékossággal vagy a vétkes mulasztással való eddigi közelebbi meghatározását. A kihágás ilyen megállapítása mellett az 1879. évi XL. t.-c. 28. §-a értelmében a gondatlanságból elkövetett valótlan bevallás is büntethető. Eltér az első bekezdés a jelenlegi törvénytől abban is, hogy a bevallások és felvilágosítások megtagadását ós a valótlan adatok szolgáltatását kihágásnak minősíti s ehhez képest az eddigi rendbírság helyett pénzbüntetést állapít meg. Ennek a rendelkezésnek — bár azt az adatgyűjtés érdekei is indokolják — különösen jogi szempontból van jelentősége, mert úgy a rendbírságoknak, mint a nagyszámban előforduló kihágási pénzbüntetéseknek kiszabása ugyanazon hatóságok hatáskörébe tartozik s tapasztalás szerint megtörténik, hogy e hatóságok a kihágási szabályokat alkalmazzák rendbírságok