Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

S2 375. szám. kereskedelmi forgalomnak szövevényesebbé válásával már normális időkben is erősen érezhetők voltak, a szabályos és egységes áralakulásnak teljes hiánya folytán most is előreláthatólag még jó ideig leküzdhetetlenek. Teljes tudatában azoknak az akadályoknak, melyekkel a megbízható értékbevallás ma — a közgazdasági morál leromlása és a mindent szabályozó hatósági beavatkozás elleni SZÍVÓS védekezés idejében — kétségtelenül találkozik, mégis át kell térnünk e rendszerre, mert az eddigivel egymagában a feladat csak igen nehezen oldható meg. Nincsen tervbe véve azonban a bizottsági értékmegállapítás eddigi módszerének teljes megszüntetése, hanem csupán az értékbevallással való kombinálása olykép, hogy az adatszolgáltatók bevallásából nyert értékadatok ellenőrzésére, megbírálására és — a szükséghez képest — helyesbítésére lesz hivatva a szakértő bizottság, mely ekkép munkája számára alapot nyer. A szakértő bizottság feladata lesz továbbra a — hézagpótlóként — becslés útján átlagértékeket megállapítani a forgalom azon részeire, melyek természete vagy technikája olyan, hogy azok körében megbízható értékbevallásra aligha számíthatni. A harmadik eltérés az eddigi törvényes rendelkezésekkel szemben természetes folyománya annak a szoros kapcsolatnak, melybe a külkereskedelmi statisztikai adatgyűjtés a vámeljárással jut. Külkereskedelmi statisztikánk a jövőben egyúttal a vámeljárás statisztikája is lesz s így fel kell, hogy tüntesse mindazokat a vámtechnikai megkülönböztetéseket (behozatal vagy kivitel a szabad, az előjegyzési forgalomban, visszbehozatal, visszkivitel, az előjegyzés és kikészítés nemének és feltételeinek közelebbi megjelölése stb.), melyek ismerete a vámigazgatás működésének megítéléséhez nélkülözhetetlen. Minthogy azonban ezek a különböző vámeljárási módozatok egyúttal a külforgalom gazdasági jellegére is világosságot vetnek, a szóbanforgó adatok számbavételére az adatgyűjtés gazdaságpolitikai kiaknázása érdekében is múlhatatlanul szükség van. Egy további eltérést képeznek azok a kiegészítő bevallások is, melyeket a szállítási okmány szerinti címzettnek a küldeménynek a rendeltetési állomáson való kiadásánál arra vonatkozólag kell teljesítenie, hogy árúját az állomás területéről közvetlenül hová szállítja el. Ez a bevallás a behozatali vám alá eső árúknál hivatva van a behozott árúk- területi megoszlását megvilágítani. Vámmentes árúknál pedig e mellett még a 3 §-hoz fűzött indokolás A) alatti fejezetében részletesen kifejtett okoknál fogva megadja azt az eddig nélkülözött fontos alapot, hogy valamely szabad forgalomba helyezett vámmentes küldemény behozatalt vagy átvitelt képez-e. Ezek tették szükségessé a javaslatnak azon rendelkezését, mely szerint a statisztikai árúnyilatkozatokon az indítványozott vámeljárást és a vámeljárásra vonatkozó vagy a forgalmat jellemző egyéb körülményeket is fel kell tüntetni. A szakasz utolsó bekezdése a rendeleti útnak tartja fenn annak szabályozását, hogy a forgalom és a vámkezelés különböző viszonylataiban mely adatokat, milyen módon kell bevallani. Erre a fentartásra két okból van szükség. Egyrészt azért, mert a szállítási eszközök, szállítási irányok és vámkezelési módozatok különböző kombinációiból előálló esetek mindenyikét lehetetlen törvény útján részletesen szabályozni. De másrészt azért is, mert a forgalom különböző viszonylataiban lehetetlen egyöntetűen megkövetelni valamennyi adatnak bevallását, hanem egyik vagy másik tekintetben az adatgyűjtésnek kevesebbel kell beérnie. Áll ez különösen •— miként a fentiekben már jelezve volt — az értéknek bevallása tekintetében, melyet csak kísérletezés után lehet fokozatosan kötelezővé tenni.