Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról

74 375. szám. Oly esetekben, mikor a címzett a küldeményt a vámeljárás megtörténte előtt veszi át a rendeltetési állomáson és azt onnan vámkezelés végett a vámhivatal helyiségébe vagy házilag történő vámszemls. végett saját ipari vagy üzleti telepére szállítja, vagy az árút nyilvános árúraktárba, vámellenőrzés alatt álló saját vám- vagy előjegyzési raktárába helyezi el stb., a rendeltetési állomás a címzettől az utólagos vámkezelés fenti okainak megjelölése mellett kettős példányú ideiglenes árúnyilatkozatot von be. Ezen ideiglenes árúnyilatkozat egyik példánya alapján a m. kir. központi statisztikai hivatal nyilvántartja, hogy az utólag történő vámkezeléshez képest beszolgáltatandó behozatali vagy átviteli árúnyilatkozat beérkezik-e. Kiválóan fontos szerep jut a szállítási vállalatoknak a vámmentesen érkező árúk statisztikai számbavételénél, mert csakis az ő közreműködésükkel állapítható meg, vájjon azok behozatalt vagy átvitelt képeznek-e. A vámhivatalok ugyanis csak azokat a vámmentes árúkat kezelhetik az átvitelben, melyek közvetlenül külföldről-külföldre szóló fuvarlevelekkel szállíttatnak át magyar vámterületen. Ellenben a magyar rendeltetési állomásokra szóló fuvarlevelekkel érkező vámmentes árúknál, — mivel nem jön tekintetbe a behozatali vám fizetésének biztosítása, — a vámkezelés csak arra szorítkozik, hog}^ az árúkat a vámmentesség megállapítása után a szabadforgalomba he'lyezi. A vámmentes árúknál tehát nem kutatja a vámeljárás, vájjon az árúk tényleges behozatalt képeznek-e, vagy azokat a címzett új fuvarlevelek kiállítása mellett a megtört tranzitoforgalomban közvetlenül ismét külföldre továbbszállítja, vagy pedig bizonytalan rendeltetéssel nyilvános árúraktárba helyezi. A vámmentes árúk vámkezelése a szállító vállalatok részéről történő árúidadást mindig megelőzi s a címzettek helyett eljáró vámközvetítők, különösen akkor, ha a vámkezelés egy megelőző állomáson történik, az árúk behozatali vagy átviteli jellegére nézve mérvadó s a vámeljárás tárgyát nem képező körülményekről rendszerint tájékoztatva sincsenek. A behozatali vámkezelés alkalmával a szabad forgalomba helyezett azok a vámmentes árúk, melyek akár a megtört tranzitoforgalomban, akár nyilvános árúraktárakból ismét külföldre továbbszállíttatnak, kiviteli vámkezelés alá esnek. Az ilyen vámmentes átviteli arák tehát vámtechnikai okokból a forgalom tényleges jellegének meg nem felelő módon egyrészt a' szabadforgalomba való behozatalban, másrészt a szabadforgalomból való kivitelben vámkezeltetvén, a vámhivatalok által statisztikailag is — bár helytelenül — csakis mint behozatali illetőleg kiviteli árúk vehetők számba. Ez a körülmény állandóan tekintélyes hibaforrást okozott az osztrák-magyar monarchia közös vámterületének külkereskedelmi forgalmáról az osztrák ós a magyar vámhivatalok külön-külön adatgyűjtése alapján központilag összeállított és közzétett kimutatásokban. Bár a m. kir. központi statisztikai hivatal részéről ismételten utalás történt arra a téves kereskedelem- és vámpolitikai tájékoztatásra, melyet e közlemények a vámmentes átviteli árúk nagy részének behozatalként, illetőleg kivitelként való kimutatásával nyújtottak, az osztrák kormány e vámtechnikai okokból származó hibaforrást megszüntetni nem tudta, mert az adatgyűjtésben kizárólag a vámhivatalokra támaszkodott. A javaslattal tervezett új adatgyűjtés ezt a hibaforrást a szállítási vállalatoknak, másodsorban a nyilvános árúraktáraknak közreműködésével kívánja megszüntetni. A szállítási vállalatoknak közreműködése esetében a vámhivatalok a magyar rendeltetési állomásokra szóló fuvarlevelekkel érkező vámmentes árúkról a vámkezelés alkalmával csakis úgynevezett vámmentesítési árúnyilatkozatokat fognak bevonni