Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.
Irományszámok - 1920-375. Törvényjavaslaqt Magyarország külkereskedelmi statisztikájáról
66 375. szám. volt meg az adatgyűjtés által megkívánt kölcsönös érintkezési pontja, vagy amelyekben az árúszállítást nem a nyilvános szállítási intézetek és vállalatok közvetítették. E hézag pótlására a törvény 1600/1907. sz. végrehajtási rendelete és a pénzügyminiszternek ezzel párhuzamosan 9032/1907. sz. alatt kiadott körrendelete az adatgyűjtés körébe — amennyiben ezt a vámterület közössége lehetővé tette — a vámhivatalokat is bevonta. E rendeleti úton törtónt intézkedés alapján a végleges vámkezelés alkalmával a vámhivatali közegek is vontak be behozatali és kiviteli árúnyilatkozatokat a folyamhajózási forgalom olyan eseteiben, amikor magyarországi képviselettel nem biró külföldi nemzetiségű hajók szállították az árúkat, vagy pedig a tengerhajózási forgalom olyan eseteiben, amikor vitorlás vagy a szabad hajózásban közlekedő gőzhajók szállították az árúkat és állandó képviselet hiányában szintén nem működhettek közre a törvény értelmében mint adatgyűjtő szervek. A vámhivatali közegek bevontak továbbá behozatali árúnyilatkozatokat a Budapest-Fővámház állomásra érkezett összes árúkról és a postai forgalomban érkezett olyan árúkról, melyeket a címzettek nem a leadó postahivataltól, hanem a vámkezelés alkalmával közvetlenül a vámhivataltól vettek át. Végül a határszéli vámhivatalok az adatgyűjtés céljaira külön behozatali és kiviteli statisztikai lajstromokat vezettek azokról az árúkról, melyek a magyar-román és magyarszerb vámvonalon át tengelyen, lábon hajtva stb. módon közutakon; magánüzemű ipari vasutakon; csónakon, dereglyén, tutajjal úsztatva vízi utakon szállíttattak. Az Ausztriával és Bosznia-Hercegovinával való határon át ilyen módon közvetített forgalmunk vámsorompó hiányában egyáltalában nem volt számbavehető. Csakis arról a kiválóan nagy boszniai fabehozatalról, mely tutajokon vagy úsztatva bonyolódott le, sikerült a m. kir. központi statisztikai hivatalnak közvetlenül e behozatalban részes magyarországi ipari és kereskedelmi telepektől rendszeresen adatokat szereznie. Az Ausztriával és Bosznia-Herczegovinával való szabad forgalomnál fogva nem volt számba vehető a Magyarország területén közvetlenül átvitt árúk forgalma sem. Az átviteli adatgyűjtés a vasúti ós hajózási vállalatok kizárólagos közreműködésével nem volt megoldható, a vámhivatalok közreműködése pedig azért nem volt lehetséges, mert a vámeljárás csak a Magyarország és az Ausztria szerződéses vámterületének egységes vámhatárán át szállított árúkat minősítette átviteli árúknak. Az említett körülmények kizárták azt, hogy Magyarország önálló külkereskedelmi statisztikája a vámeljárás lényeges vonatkozásaira is (előjegyzési, kikészítósi forgalom, stb.) figyelemmel legyen és a külforgalmat a vámtarifa tóteleivel szerves összefüggésben levő csoportosítással mutassa ki. Egy ilyen irányú külkereskedelmi statisztika csakis a Magyarország és Ausztria egységes vámhatárral köz ül vett szerződéses vámterületének más államokkal való külforgalmáról készült. Alapját a Magyarország és Ausztria kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyainak, szabályozása tárgyában időszakonkint megújított szerződések, legutóbb az 1907. évi október 8-án kötött s az 1908. évi XII. t.-c.-be iktatott szerződés XII. cikkének az együttes külforgalom statisztikai számbavételére és egységes munkálatban való közzétételére vonatkozó megállapodásai képezték. A statisztikai számbavételre vonatkozó szerződéses megállapodás olykép hajtatott végre, hogy úgy Magyarország, mint Ausztria, úgyszintén a szerződéses vámterület keretébe tartozott BoszniaHercegovina is, vámhivatalai útján külön-külön számbavette egy közösen használt árúlajstromban meghatározott részletezéssel mindazokat sz árúkat,
