Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-374. Törvényjavaslat a lakásépítés előmozdításáról

374. szám. 55 új építkezések minősége között s aszerint megszabni a rendkívüli adómentesség tartamát, úgy amint azt különben a házadókról szóló 1909. évi VI. t.-c. IV. fejezete is teszi a rendes tartamú ideiglenes házadómentesség megadásakor. Viszont azonban — tekintettel arra, hogy a lakásínség megszüntetését mindenképen lehetővé kell tenni — ezúttal az adómentesség eseteinek körén az eddigi elvekkel szemben tágítanunk kell, így ki kell terjesztenünk az adómentességet az átalakításokra is, de csak azokra, melyek következtében lakásokká alakíttatnak át olyan helyiségek, amelyek közvetlenül az átalakítást megelőzőleg nem lakás céljaira szolgáltak. Úgy a köz, mint a magánosok által a jelen törvény rendelkezései szerint építendő lakóházakra háromféle tartamú és pedig 30, 20 és 15 évi rendkívüli adómentesség lenne adandó. A 6—8. §-hoz. A teljesen új házakat 30 évi adómentesség illeti meg, és pedig tekintet nélkül arra, hogy olyan helyen épültek-e, ahol előbb épület volt vagy sem. A toldaléképítkezósek közül 30 évi adómentesség illeti meg azokat, amelyek előbb be nem épített területen történnek, míg 20 évi adómentesség illeti meg azokat, amelyek valamely épületen emelet ráépítésével keletkeznek. Ez a ráépítés történhetik úgy is, hogy a meglevő tetőzet megbolygatása nélkül a padlásür építtetik be s alakíttatik át lakásokká (mansard építkezés). Az átalakítások közül 15 évi adómentesség illeti meg azokat, amelyek következtében lakásokká alakíttatnak át olyan helyiségek, melyek közvetlenül -az átalakítást megelőzőleg nem szolgáltak lakás céljaira és abban az esetben, ha az átalakított épület vagy épületrész egy köbméterére eső átalakítási költségek legalább hatszorosát teszik azon összegnek, amelybe a háborút közvetlenül megelőző időben ugyanolyan épület vagy épületrész egy köbméterének építése került. Ezen hatszoros összegbe a luxus teljesítmények és felszerelések csak a normális átlagárakkal számíthatók be. Az adómentesség nem engedélyezhető olyan helyiségek után, amelyek közvetlenül az átalakítást megelőző időkben is lakás céljaira használtattak és nem adható meg akkor sem, ha szállodák alakíttatnak át bérlakásokká. Viszont megadandók az adómentességek azon volt lakásokra, amelyek hivatalos megállapítás szerint lakhatatlanokká nyilváníttattak s ez alkalommal újból lakhatókká tétettek. Azt a körülményt, hogy a mentesség megadásának feltételei fenforognak-e a befektetett átalakítási költség tekintetében, Budapesten a fővárosi közmunkák tanácsa, vidéken pedig az Országos Lakásépítési Miniszteri Biztos az államépítészeti hivatalokkal állapítja meg. Az átalakítások elől említett csoportjának megadandó adómentesség feltételéül az átalakítási költségeknek legalább hatszoros összegét köti ki a törvényjavaslat. Ezen hatszoros Összegbe csak a rendes átlagárban lehet beszámítani az olyan létesítményeket ós felszereléseket, amelyek fényűzési célokat szolgálnak. Ilyeneknek tekintendők pl. a gipsz- ós famenyezetek, lambériák, szobánként 4—5.000 koronánál drágább kárpitozások vagy festések, 1*70 méternél magasabb csempózések, táblaparketták, a rendes bérháznál előforduló mázolástól eltérő különleges mázolások, bádogkádaknál drágább kádak, konzum-, szén-, vagy gázfürdőkályhánál drágább vízmelegítőkészülék, a konzolokra szerelt egyes mosdóasztalnál drágább felszerelések, különleges gáz- vagy villanyos vízmelegítők, nagj^obb és komplikáltabb