Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-374. Törvényjavaslat a lakásépítés előmozdításáról

50 374. szám. 12. §. A kibocsátandó kötvények a forgalomból abban az arányban kivonan­•dók, amely arányban az alapjukat képező követelések összege visszafizetés folytán, vagy' más okból csökkenne. Azok a követelések, amelyeknek alapján all. §-ban említett kötvények bocsáttatnak ki, épségben maradnak akkor is, ha a jelzálogul szolgáló ingat lant maga a kölcsönt nyújtó veszi meg s csakis ennek kérelmére törölhetők, addig pedig a kibocsátott kötvények fedezetéül szolgálnak. A 11. §. értelmében jelzálogilag biztosított azok a kölcsönkövetelések, amelyeknek alapján a jelen törvény alá eső kötvények bocsáttatnak ki, a kötvények összességének biztosítékául szolgálnak, azokra végrehajtás nem intézhető és azokra vonatkozólag harmadik személyek jogokat egyáltalán nem szerezhetnek. A jelzálogilag biztosított ily kölcsönköveteléseknek ez a jogi természete a biztosításukra szolgáló zálogjog bekebelezésével egyidejűleg telekkönyvileg feljegyzendő. A zálogjog törlésének telekkönyvi bebekelezó­sével egyidejűleg az előbb említett feljegyzés törlése hivatalból történik. A telekkönyvezés tárgyát képező oly vagyonra vezetett végrehajtás, mely a jelen törvény alapján kibocsátott kötvények biztosítékául szolgál, semmis. 13." §. A jelen törvény alapján kibocsátandó kötvények, amennyiben azok a budapesti tőzsdén állandóan jegyeztetnek, óvadékkópeseknek és arra alkal­masoknak nyilváníttatnak, hogy azokba a községek, testületek, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek, továbbá gyámoltak és gondnokoltak (1885. évi VI. t.-c. 13. §-a) pénzei, úgyszintén a hitbizományi ós letéti pénzek gyü­mölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati ós üzleti biztosíté­kokra fordíttassanak akkor, amikor a biztosítékok az azok tekintetében fenn­álló szabályok szerint nem készpénzben teendők le. Alkalmasaknak nyilváníttatnak továbbá ezek a kötvények arra, hogy azok alapján az 1897. évi XXXII. t.-c. 2. §. 1. pontja alatt felsorolt alapo­kon az idézett törvény alá eső címleteket kibocsátó intézetek az általuk tulajdonjogilag megszerzett és az intézet birtokában meglévő ily kötvény­címletek névértéke erejéig az 1897. évi XXXIi. t.-c. hatálya alá eső köt­vényeket bocsáthassanak ki anélkül, hogy ezt alapszabályaikban külön meg­jelölnék. 14. §. Amennyiben a pénzügyminiszter a 11. §. értelmében a kötvények kibo­csátását szindikátusra bízza, a szindikátus feladata lesz: 1. az érdekelt városoknak (községeknek) a kötvények kibocsátása alap­ját képező kölcsönöket a pénzügyminiszter által jóváhagyandó feltételek mellett nyújtani, ezeknek a kölcsönöknek a 11. §-ban említett ingatlanokra való bekebelezését saját nevére eszközöltetni és ellenőrizni, hogy ezek a köl­csönök kizárólag az 1. és 2. §. értelmében állami hozzájárulással épülő kis­lakások építésével kapcsolatos kiadások fedezésére fordíttassanak; 2. beszedni a városoktól (községektől) a kölcsönök után fizetendő kama­tokat, ezek járulékait és a tőketörlesztéseket, az államkincstártól pedig az általa a 11. §. értelmében a kölcsönszolgálat zavartalan lebonyolítása érde­kében teljesítendő hozzájárulást;

Next

/
Oldalképek
Tartalom