Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.

Irományszámok - 1920-379. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, gróf Sigray Antal és Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyében

118 379. szám. és Rakovszky István nemzetgyűlési képviselők vallomásából megállapítható,, hogy a lázadás bűntettének elkövetésére szövetkezet csoport s illetve annak tekintélyes része Rakovszky István és gróf Andrássy Gyula nemzetgyűlési képviselők letartóztatásának időpontjában még együtt — bár menekülésszerű visszavonulásban — volt, s a további visszavonulásban az iratokból meg­állapíthatólag részben ama körülmény gátolta, hogy a vasúti sínek Tatán túl felszedve voltak, részben pedig, hogy a kormányhű csapatok a lázadó csoportot bekerítették. E mellett az iratokból megállapíthatólag, a lázadás nem szorítkozott egy területileg szűken körülhatárolt körzetre, hanem kiter­jedt a Budapest—Győr—Soproni országrészekre, amelyen belül egyes helye­ken a lázadás bűntettének ismérvei még a Tatán foganatosított letartóztatás időpontjában is fennforogni látszottak, sőt megállapíthatók voltak. Mivel tehát gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István nemzetgyűlési képviselők letartóztatása ezen — bár menekülésszerű visszavonulásban levő csoportosu­lás közben törtónt, kétségtelen, hogy reájuk nézve a BP. 142. §-ának 1. pont­jában körülírott tettenkapás tényálladékának fennforgása feltótlenül meg­állapítható. Az előadottakon kívül megállapítható a tettenkapás tényálladékának fennforgása nevezett képviselőkkel szemben a Bp. 142. §-ának 2. bekezdése alapján is. Ennek rendelkezése szerint: a tettenkapás esete »ha valakimint szemtanú, vagy szemtanú által figyelmeztetve, a tettest vagy részest azonnal í a bűncselekmény elkövetése után elfogta, vagy üldözőbe vette.« Az iratok­I ból megállapítható lag a lázadás leverésére a magyar kormány által kiküldött csapatok a lázadó csoportot nyomban üldözőbe vették s a nevezett két nemzetgyűlési képviselő letartóztatása ezen üldözés közben foganatosíttatott. A tettenkapás tényálladékának fennforgása tehát gróf Andrássy Gyula ós Rakovszky István nemzetgyűlési képviselőkkel szemben a Bp. 142. §-ának 2. pontja alapján is megállapítható. Gróf Sigray Antal nemzetgyűlési képviselő, mint a nyugati vármegyék részére kinevezett kormányzó az iratokból megállapíthatólag a lázadó cso­portnak tagja volt, annak céljai elérésében tevékeny részt vett, rendeleteket adott ki, katonai csapatok felesketése, vasúti szerelvények összeállítása, posta­és távirdahivatalok megszállása stb. tárgyában, saját vallomása szerint is ezen önként vállalt feladatának teljesítése közben tartóztattatott le, reá nézve tehát a Bp. 142. §-ának 1. pontjában meghatározott tettenkapás tény­álladékának fennforgása kétségtelenül megállapítható. Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő az ügyészi indokolás szerint Rakovszky István kormányának belügyminisztere lett, s a budapesti szervez­kedést irányította. Yele szemben a büntető perrendtartás 142. §-ában meg­határozott tettenkapás tényálladékának fennforgása minden jogi kételyt kizáróan ugyan meg nem állapítható, azonban tekintettel ama körülményre, hogy mint Rakovszky István kormányának kinevezett, vagy legalább is kinevezni szán­dékolt minisztere, a lázadó csoport vezetősége által igen fontos állásra volt r kiszemelve, tekintettel azon exponált magatartásra, amelyet a királykérdés­ben mindenkor tanúsított, végül tekintettel ama súlyos gyanuokokra, amelyek eifogatásának elrendelése alkalmával valószínűsíteni látszottak, hogy a lázadó csoport budapesti szervezkedését előmozdította — amely gyanuokok egyéb­ként a le folytatott nyomozás során teljes mértékben beigazolódni látszanak — a kormány ideiglenes intézkedése teljesen indokolt, ama súlyos felelő^ségnól fogva, amellyel a kormány az állam jogrendjének és belső bókéjének á meg­óvása tekintetében tartozik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom