Nemzetgyűlési irományok, 1920. XII. kötet • 363-421., L-LI. sz.
Irományszámok - 1920-378. Törvényjavaslat a háztulajdon vagyonváltságáról
378. szám. 107 géből ennek legfeljebb 20°/o-a erejéig levonható a váltságköteles házra jelzáiogilag biztosított és 1920. december 20-ika előtt keletkezett tőketartozás egy évi kamata és egy évi törlesztési részlete. E tekintetben most a 6. §-ban felvett rendelkezés az, hogy a vagyonváltság Összegéből levonható a váltságköteles házat terhelő, 1920. évi december hó 31-ik napja előtt jelzálogilag biztosított és még fennálló tőketartozás 3 évi kamatja, a legalább a 25 éves törlesztéses kölcsönöknél a 3 évi törlesztési részlet (amunitás). A 10. §-nál, amely az 1921 :XLV. t.-c. 14., 35. és 49. §-ának megfelelően szövegeztetett át. A 2. ? 8. és 9, §-oknál. , Ezek a házrészA^énytársaságok és házszövetkezetek vagyon váltsága tekintetében módosítják a vagyonváltságról szóló I. törvény, 1921: XV. törvénycikk rendelkezéseit. A vagyonváltságról szóló 1. törvény eredeti szövegezésében a családi részvénytársaságokra és házrészvénj^társaságokra rendkívüli súlyos kivételes rendelkezések voltak tervezve, amelyeknek lényege a kisajátítással azonos hatályú megváltási jog az államkincstár javára. A törvényhozás a családi részvénytársaságokra e szigorú elvet elejtette ós az ipari és kereskedelmi családi részvénytársaság fogalmát fenntartotta ugyan, s reájuk nézve a becslési eljárás alkalmazhatását is elrendelte, azonban csupán azzal a jogkövetkezménnyel, hogy ha a vállalat a becslés eredményét nem fogadja el, úgy, váltságrészvényeket köteles beszolgáltatni. A törvényhozás tehát a becslési áron; való megváltás gondolatát gazdasági és pénzügyi politikai megfontolásokból elejtette. A házrészvénytársaságokra azonban megmaradt a becslési áron való megváltásnak ez a kivételes és szigorú joga, Az államkincstár érdekeinek kellő megóvásáról nem történt kellő gondoskodás az 1921: XV. törvényben, mert az a határidő, amelyen belül a megváltás tekintetében határozni kell, oly röviden állapíttatott meg, hogy ennyi idő alatt a mai állami adminisztráció mellett a megváltás vagy a meg nem váltás sokszor súlyos kérdése megnyugtatóan nem dönthető el, úgy hogy a legtöbb esetben elsietett elhatározások jöhetnének létre. Arra pedig egyáltalán nem alkalmas az állami közigazgatási szervezet, hogy nagyobb számú megváltott házat kezeljen. A házrészvénytársaságokra vonatkozó rendelkezés tehát nem szolgálja a kincstár érdekét, sérti a magángazdasági érdeket, sérti az arányos közteherviselés terhét, mert nem okolható meg, hogy valamely ház csak azért fizessen egy másik hasonló házénál nagyobb vagy kisebb vagyonváltságot, mert részvénytársasági formában kezelik. Kívánatos ennélfogva, hogy a házrószvénytársaság kivételes elbánására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyeztessék és oly megoldás létesíttessék, amely az arányos közteherviselés elvének megfelel ós az állam pénzügyi érdekeit a magángazdasági jogos érdekkel összhangzásba hozza. A házszövetkezetekre vonatkozólag a vagyonváltságról szóló I. törvény nem intézkedik, ezért ezúttal kell dönteni abban az irányban, hogy a házszövetkezetek miként vonassanak vagyonváltság alá. 14*
