Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.

Irományszámok - 1920-332. Törvényjavaslat a katonatisztek, továbbá állami és más köztisztviselők gyermekeinek nevelőintézeteiről

332. szám. 85 nevelést és tanítást nyújtó intézetekből. Ma, a valószínűleg még sokáig tartó súlyos viszonyok között, ezen nevelőintézek megszüntetése ugyanezt a társadalmi osztályt fosztaná meg annak a lehetőségétől, hogy gyermekének neveltetése m§gkönnyíttessék számára. Miként már említettem, a volt hadapródiskolák ós katonai reáliskolák tanterve 1918. december óta azonos a polgári reáliskolák tantervével. Az ezen intézeteket végzett növendékek a középiskolákról szóló 1883 : XXX. t.- c-nek megfelelő szabályszerű érettségi vizsgálatra bocsáttatnak. Meggyőződésem, hogy ezen iskolák a keresztény nemzeti Magyarország fejlődésének egy nagyhorderejű pillérét fogják képezni, amidőn növendékeik a reáliskolai nevelőintézetet elvégezve, bármilyen életpályára lépnek. Kívánatos volna tehát, hogy ily nevelésben minél több magyar ifjú részesüljön. Ámbár építő munkánknak ezen a téren is úgyszólván még csak a kezdetén vagyunk,/-a tankerületi kir. főigazgatók többszöri iskolalátogatásai révén már is meggyőződhettem arról, hogy ezek az intézetek — amellett, hogy tanulmányi téren lépést tartanak a többi hazai reáliskolával, — a keresztény,, magyar férfias és hazafias szellem, valamint jellem nevelésének már is elsőrangú intézményei. Ezt az eredményt a törvényjavaslatban tárgyalt nevelőintézetek könnyebben érhetik el, mert az internátusi, központilag szigorúan irányított neveléstanítás már magában fél eredményt jelent s mert a hazának ily nagy előnyöket nyújtó áldozathozatalával szemben jogosan gyakorolható a kíméletlen szelekció úgy a növendékek felvételénél, mint időközben; úgy, hogy ezen intézetek növendékei csak ifjúságunk legjobbjai lehetnek. Sok derék, hazájáért hősi halált halt vagy keresetképtelennó vált hivatásos vagy^nem tényleges magyar tisztnek és köztisztviselőnek a gyermeke lelhet ezen nevelőintézetekbén nevelést és tanítást, feltéve, hogy az ifjú ezt egyéniségénél fogva is kiérdemli. Sok megszállott területen lévő magyar családnak értékes fia volt már eddig is és lesz még megmenthető ily módon és válik majd lelkes harcosává a magyar eszmének, a magyar érzésnek! A törvényjavaslatban tárgyalt nevelőintézeteknek ezek szerint hazánk kulturális ós társadalmi fejlődósében is nagy és fontos szerep jut osztályrészül. Testben ós lélekben erős, megingathatatlan, munkaszerető és önmegtagadó, de egyúttal a* legszaporább értelmi műveltséggel rendelkező, keresztény magyarokat lesznek hivatva nevelni az életre! Létjogosultságukat magam is csak akkor ismerem el, ha e célnak teljes mórtékben megfelelnek. Az előadottak az előterjesztett törvényjavaslatom 1. §-ának megokolását is képezik. Ehhez még csupán azt kell megjegyeznem, hogy az 1. §-ban' említett »alapítványok« alatt a honvédelmi miniszter úr által a »tisztképzésről« előterjesztett törvényjavaslat 4. §-a értelmében létesülő alapítványok egy részét kell érteni. Ezekről tehát már egy törvény rendelkezvén, a jelen törvényjavaslatban ezen alapítványokat ismételten említeni felesleges. A törvényjavaslat egyes §-aihoz még a következő magyarázatot fűzöm: . A 2. §. első bekezdésében, a fiúk számára létesített nevelőintézetekkel kapcsolatos s reáliskolákra nézve, a középiskolákról szóló törvényre való hivatkozás mellett, szükséges volt kimondani, hogy ezek a nevelőintézetek a reáliskola négy alsóbb, vagy négy felsőbb évfolyamával kapcsolatosak, mert a középiskolai törvény (mely nem annyira nevelőintézetekről, mint inkább csak iskolákról intézkedik) a 2. §-ban kimondja, hogy ...... a reáliskola nyolc osztályú, ugyanannyi évfolyammal«, továbbá, hogy »A négy alsó