Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.
Irományszámok - 1920-330. Törvényjavaslat a szesz megadóztatására vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek módosításáról, illetve kiegészítéséről
330. szám. 6.5 literrel lehet számírásba venni. Az évenkint adómentes felhasználásra kerülő szeszmennyisóg pedig legfeljebb 40-80.000 hektoliterre tehető. Ezzel szemben az ország ez idő szerint magyar közigazgatás alatt álló területén levő mezőgazdasági és ipari szeszfőzdéknek össztermelése a háborút megelőző időkben mintegy 500.000 hektoliter volt. Ezen szeszfőzdék termelése a háború alatt, illetve a háború után még mindig tartó rendkívüli' viszonyok mellett a háborút megelőző időkben elért évi 500.000 hektoliteren lényegesen elmaradt, mert a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék üzemét a rendkívüli viszonyok tartama alatt közélelmezési ós takarmányozási szempontokból erősen korlátozni kellett Ezenkívül a tüzelőanyag beszerzésének nehézségei, valamint a munkabérek és általában a termelési költségek nagyon magas volta is gátlóan hatott a szesztermelésre. Minthogy pedig a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék termelésének jelentékeny részét közszükségleti célokra igénybe kellett venni, a szóban levő különben is mérsékelt termelésből csak egy csekély rész állt rendelkezésre a fogyasztás céljaira. A" fogyasztás azonban még az így rendelkezésre álló csekély mennyiséget sem vette teljesen igénybe, mert a fogyasztási szesz magas előállítási költségei, valamint egyéb körülmények folytán a szesz piaci ára oly magas, hogy azt csak a megfelelő fizetőképességű fogyasztás tudja elviselni. Mindezekhez képest az évi szeszfogyasztás ez idő szerint mintegy 120.000 hektoliterre tehető és így a fejenkinti szeszfogyasztás csak 1*5 hektoliterfokot tesz. Az általános közgazdasági helyzet javulásával nevezetesen, ha a szeszfőzési nyersanyagok, valamint a tüzelőanyagok az eddiginél nagyobb mérvben rendelkezésre fognak állani, illetve könnyebben beszerezhetők lesznek, a szesztermelés előreláthatóan mindinkább növekedni fog. A rendes viszonyok teljes helyreálltával pedig az ország ez idő szerint is magyar közigazgatás alatt álló területén lévő mezőgazdasági és ipari szeszfőzdék újból képesek volnának a háborút megelőző időkben termelt 500.000 hektoliternyi szeszmennyiséget előállítani, holott a fentiek szerint az ország ez idő szerint is magyar közigazgatás alatt álló területén a -rendes viszonyok helyreálltával is legfeljebb évi 240—280.000 hektoliter szeszre lesz szükség. Ehhezképest és figyelemmel arra, hogy a fentiek szerint a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdék termelése a folyó 1920/1921. termelési időszak második részében már is úgy alakult, hogy a termeléssel a fogyasztás nem tudott lépést tartani ós így túltermelés következett be, a mezőgazdasági ós ipari szeszfőzdék részéről az a kívánság merült fel, hogy a szesztermelés korlátok közé szoríttassék, illetve a szesztermelés a fogyasztással és a szeszszüksógletekkel arányba hozassék ós e célból az egész szesziparra kiterjedő termelési keret állapíttassák meg. Mert ámbár remélhető, hogy jövőben a szeszfogyasztás ós a szesznek ipari célokra való felhasználása a jelenlegi fogyasztáshoz képest emelkedni fog és a szeszkivitel szempontjából is a viszonyok kedvezőbben fognak alakulni, a rendes viszonyok helyreálltával oly nyersanyag mennyiségek fognak szesztermelésre rendelkezésre, állani, hogy azok korlátozás nélkül való felhasználása veszélyes túltermelést idézne elő. Az érdekeltség további kívánsága szerint az így megállapítandó termelési keret, mely a fentiekhez képest mintegy évi 240.000 hektoliter szeszmennyiséggel volna meghatározandó, a mezőgazdasági és -ipari szeszfőzdék között a két érdekeltség megállapodásához képest volna szétosztandó akképen, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék a részükre jutó termelési törzskeretben eddigi Az 1920. évi február hó 16-ikára összehívott nemzetgyűlés irományai. XI. kötet. 9
