Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.
Irományszámok - 1920-323. A közgazdasági bizottság jelentése "az Országos Gazdasági Tanácsról" szóló 169. számú indítvány, illetőleg törvényjavaslat tárgyában
18 . 528. szám. 323, szám. A közgazdasági bizottság jelentése „az Országos Gazdasági Tanácsról" szóló 169. számú indítvány, illetőleg törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Nemzetgyűlés! Az államnak gazdasági felségjogából folyó kötelessége, hogy szociálgazdasági hivatásának felismerésével 'oly intézkedéseket tegyen, melyek a helyesen értelmezett gazdasági egyéni szabadság megsértése nélkül úgy az államháztai tás egyensúlyát, mint az összes állampolgárok gazdasági boldogulását biztosítják. Ha véleményező és rend elkezd, gazdasági szerveink összetételét, hatáskörét, érintkezési formáit és eljárásuk módszereit vizsgáljuk, arra a megállapodásra jutunk, hogy egy tökéletlen gazdasági adminisztrációval állunk szemben, mely ezen feladatok megoldására, különösen a mostani súlyos helyzetben, nem alkalmas. Hiányzik belőle az egész gazdasági életet átfogó központi tervszerűség, nincs szervi összefüggés a tagok funkciója között, az egy cél felé törekvő gazdasági szervek egymás ellen működnek, párhuzamos és versenyző hatáskörök, vagy ügyköri hézagok állanak elő s ebből kifolyólag a tájékozódás teljessége s az elhatározások okszerűsége és gyorsasága veszélyeztetve van. A törvényhozó testületnek szuverenitása pedig épen nem biztosítja a gazdasági közérdek megállapítását, mert abban természetszerűleg nincsenek képviselve a gazdasági élet elméleti ós gyakorlati exponensei, sőt a pártérdekek és osztályaspirációk itt is tévutakra csábítanak. A gazdasági életműködésnek ebben a krónikus szervezetienségóbea életbevágó hatással jelentkezik a békeszerződós. A megcsonkított és maradványaiban is megnyomorított országnak nemcsak a nemzetközi vonatkozásokban, de az intern területeken is új tájékozódásokra van szüksége. Súlyos feladatok, nehéz problémák, nagy elhatározások küszöbén állunk, minden lépésnek, minden elhibázott vagy elmulasztott cselekvésnek perdöntő jelentősége van. A történelmi felelősségnek ebben a súlyos komplexumában sem a törvényhozó, sem a kormányzat mástól nem vár-