Nemzetgyűlési irományok, 1920. XI. kötet • 320-362., XLIX. sz.
Irományszámok - 1920-335. Törvényjavaslat a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915:XVIII. törvénycikk kiegészítéséről
96 335. szám. Ily megváltás esetében az állag vagyonnak megmaradó részére a birtoklás és az utódlás joga, úgyszintén az állam joga alól a megváltás következv tóben felszabadult váromán} 7 osi jog a felelős személynek és leszármazóinak kizárásával természetesen az utódlásra hivatott többi várományost fogja megilletni az utódlásnak az alapító levélben megszabott rendje szerint. Ily rendezéssel a hazaáruló ágának kirekesztésével utódlásra hivatott is elnyeri az államra szálló vagyonáll«^ ellenértékét abbah, hogy azonnal hozzájut a hitbizományi utódláshoz, amely reá ily megváltás nélkül csak esetleg: a hazaáruló ágának teljes kihalása esetében szállott volna. Az államnak jutó állag mértéke tekintetében a javaslat csak a legkisebb mértéket állapítja meg, azt mondván ki, hogy az államnak jutó rósz nem lehet kisebb az egész vagyon felénél, de legmagasabb méri éket nem szab meg, hanem ennek megszabását a bíróságra bízza, amely a mértéket az átengedett haszonélvezet valószínű tartamának, a várományosi jogok megfelelő értékének, az elkövetett bűncselekmény súlyának, a belőle származó kár nagyságának és minden egyéb körülménynek figyelembevételével fogja felerésznél nagyobb mértékben meghatározni. Hogy az államra jutó vagyonrészt mire kell fordítani, erre a javaslat nem állít fel szabályt, természetesnek tartván azt, hogy a földbirtokban fekvő vagyon elsősorban birtokpolitikái célt, a földbirtok hetyesebb megoszlásának célját fogja szolgálni, ami lehetővé teszi azt is, hogy az ingatlanokat vitézi telkek alakítására lehessen felhasználni, hogy az ily vagyon értékesítéséből eredő jövedelmet pedig a hazaárulás következtében a közoktatás, közművelődés és közjótókonyság céljait szolgáló intézményekben okozott károk részbeni helyreállítására lehessen fordítani. Az államra jutó rész mértékét, t. i. azt, hogy a hitbizományi állag hányad részét veszi át váltságképen az állam, a budapesti kir. törvényszék, t. i. az a bíróság szabja meg, amelyik az 1915 : XVIII. t.-c. 2 §-a értelmében a hazaáruló vagyonának az államra szállásáról határoz. A megosztás foganatosítását azonban az Országos Földbirtokrendező Bíróságra bízza a javaslat, mint amely túlnyomóan mező- vagy erdőgazdasági ingatlanokból álló hitbizományi vagyonok megosztásához szükséges különleges gyakorlati jártassággal földbirtokrendező működésénél fogva leginkább rendelkezik. - A 2. §-nak egyéb rendelkezései a megváltás esetére szükséges részletes eljárási szabályokat állapítják meg ós a hitbizományra elrendelt zárlat esetében irányadó szabályokat egészítik ki a gyakorlatban szükségesnek mutatkozó irányban. A 3. $. a vagyoni felelősségről határozó bíróság eljárásának már az L915 : XVIII. t.-c. 2. §-ábóI is következő és a bíróság ítélkezéséből is kifejezésre jutott önállóságát jelenti ki világosan. ^ * Ha a bűnvádi eljárás eredményét a vagyoni felelősség megállapításának kérdésében be kellene várni, a hazaáruló az igazságszolgáltatás sújtó kezét egészen elkerülhetné, mert a hazaáruló cselekménynek a büntető törvények szerint lehetséges üldözését és megtorlását sok esetben lehetetlenné teszi az, hogy az illetők távollétük miatt hazai bíróság elé nem állíthatók és így megtörténhetnék, hogy az, aki állampolgári kötelességeit és a hazájának tartozó hűséget a büntető törvényekbe ütköző módon súlyosan megszegte, a teljes biztonságot nyújtó külföldön minden következmény nélkül élvezheti belföldön fekvő vagyonának gyümölcseit.
