Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-307. Törvényjavaslat a nemzeti hadsereghez tartozó hivatásos havidíjasoknak és hivatásos (önként továbbszolgáló) altiszteknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról

307. szám. 89 zsold) élvezetében állott katonai személyek özvegyeinek igényük van folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a házasságot a férjnek tényleges katonai szolgálat teljesítése alatt, várakozási illetékkel vagy illetékek nélkül való szabadságolásának tartama alatt "vagy a tényleges katonai szolgálatba való belépése vagy újra belépése előtt kötötték. 4. Az olyan katonai személyek özvegyeinek, akik a nyugállományban nősültek ós a házasságkötés után semmiféle katonai szolgálatot nem teljesítettek, folytatólagos özvegyi nyugdíjra akkor van igényük, ha a házasságot a katonai hatóság engedélyével kötötték és a) ha a házasság által a tényleges szolgálat alatt született gyermek törvényesíttetett, vagy b) ha a férj a hadié vek beszámításával legalább 15 szolgálati évet valósággal betöltött és a házasságot élete 62. évének betöltése előtt kötötte, vagy c) ha a férj a házasságkötés idejében legalább évi 1.200 K, illetőleg, ha rangosztályba nem sorolt havidíjas vagy altiszt volt, legalább évi 800 K állandó sérülési pótdíjat élvezett. 5. Az olyan özvegynek, akinek férje állandó katonai nyugdíjat élvezett ós a hadsereg nyugállományából polgári állami vagy ezzel egyenlőnek tartott szolgálatba lépett át, katonai özvegyi nyugdíjra éppen úgy igénye van, mint ha - férje a hadsereg nyugállományában halt volna meg (3. ós 4. pontok), de csak" abban az esetben, ha férjének polgári alkalmazása után az özvegyet semmiféle vagy kisebb ellátás illeti meg, mint amely e törvény alapján jár; ez utóbjbi esetben a katonai özvegyi nyugdíjból le kell vonni az esetleges polgári ellátás összegét. 6. Az egészségnek olyan megrontása, amelyet a férj békében saját hibáján kívül, a szolgálat teljesítése alatt, a szolgálattal szoros kapcsolatban, vagy a katonai szolgálat sajátosságai következtében szenvedett el, amely azonban külső sérülésekkel nem járt, csak akkor szolgálhat az e §. 2. pontjának vonatkozó határoz ványai értelmében folytatólagos özvegyi nyugdíjra való igényre alapul, ha a férj halála az utolsó tóríyleges katonai szolgálatteljesítésből való kiválástól számítva legkésőbben öt óv után következett be. 7. Az olyan özvegyeknek, akiknek férje rendfokozatáról leköszönt vagy azt nem büntetőbírósági úton, hanem más módon vesztette . el, az előző pontokban felsorolt feltételek fenforgása esetében csak akkor van igényük y folytatólagos özvegyi nyugdíjra, ha a rendfokozatról való leköszönés vagy annak elvesztése a házasság megkötése után történt ós a férj az elhalálozás időpontjában állandó nyugdíj élvezetében állott. Olyan özvegynek, akinek-férje büntetőbírósági úton vesztette el rendfokozatát, a honvédelmi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetórtőleg méltány* last- érdemlő esetekben és beigazolt rászorultság esetén ellátást engedélyezhet az özvegyi nyugdíj törvényes mórtékének teljes összegóig. Kizárás az Özvegyi nyugdíjra való igényből. 41. §. Az özvegynek folytatólagos özvegyi nyugdíjra nincsen igénye : a) ha a házasságot olyan . esetekben, amelyekben a házasságkötéshez katonai hatóság engedélye volt szükséges, ez engedély nélkül kötötték, kivéve, ha a férj a 3. §. a) pontjában felsorolt körülmények valamelyike folytán halt meg, Az 1920. évi február hó 16-ikára Összehívott nemzetgyűlés irományai. X. kötet. 12