Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.
Irományszámok - 1920-305. Törvényjavaslat az üzleti záróráról szóló 1913:XXXVI. törvénycikk kiegészítéséről
a reggeli 6 órával végződik, túlnyomóan élelmiszereket vagy állami egyedá,rúsági cikkeket árusító üzleteket illetőleg pedig az esti 8V2 és reggeli 5 órák közé esik. Szombaton az. üzletek általában 9 1 / 2 óráig tarthatók nyitva. Vagyis a törvény, a szombati naptól eltekintve, a zárvatartás idejét és ezzel az alkalmazottak kötelező éjjeli pihenőidejét az- előbbi üzletek tekintetében legalább 10, az utóbbiak tekintetében legaláb 8*/2 órában állapította meg. Miután a szóban levő alkalmazottak naponkénti munkaidejére más szabály nem létezik, az említett rendelkezésekből folyik ennek megengedett leghosszabb tartama is A kötelező munkaközi szünetekkel együtt nem lehet az eszerint hosszabb 14, illetőJeg löVa óránál, maga a tényleges napi munkaidő pedig, ha a munkaközi szünetekre amint azt az ipartörvény 117. §-a előírja, napi két órát számítunk, 12, illetőleg l&fe óránál. Nyilvánvaló volt,már az akkori törvényhozás előtt is, hogy ez a munkaidő, amennyiben a gyakorlatban tényleg előfordulhat, túlhosszú. Hiszen már az 1913:XXXY1. t.-c. miniszteri indokolása utalt a Németbirodalom és Ausztria példájára, amelyek a zárórának a közönség kényelmére is tekintettel levő szabályozásával kapcsolatban az alkalmazottakra nézve kedvezőbben állapították meg az alkalmazottaknak egyhuzamban nyújtandó éjjeli pihenő időnek legrövidebb és ezen a réven közvetve a napi munkaidőnek leghosszabb tartamát is. Az 1900. évii német törvény szerint nevezetesen a nyilt x árusítási üzletekben, valamint az azokhoz tartozó irodahelyiségekben ós raktárakban foglalkoztatott személyzetnek megszakítás nélkül legalább 10 órai, húszezernél több lakost számláló községekben pedig a két vagy több segédet vagy tanoncot foglalkoztató üzletekben legalább 11 órai pihenő időt kell a személyzetnek biztosítani, szabályrendelettel pedig még a kisebb lakosságú községekben is 11 órára tehető-ez a pihenő idő. Az osztrák 1910. évi törvény pedig általában legalább 11 órában állapítja meg az alkalmazottak éjjeli pihenő idejét. Ennek a szempontnak és ezeknek a példáknak figyele ubevétetóvel módot keresett tehát a mi 1918. évi törvényünk is arra, hogy az üzleti alkalmazottak éjjeli pihenő ideje, ha kell, a szükséges átmeneti idő után, a törvényhozás újabb beavatkozása nélkül is meghosszabbítható és ezzel a napi munkaidő megfelelően megrövidíthető legyen. Felhatalmazta ehhez képest a kereskedelemügyi minisztert arra, hogy a székesfővárosban és a vele egy tekintet alá vont helységekben az üzleteknek zárvatartását az esti 8 (szombaton esti 9 l /2) óra helyett már az esti 7 órától és a . reggeli 6 óra helyett egészen a reggeli 8 óráig, élelmi vugy egyedárúsági cikkeket árusító üzletek zárvatartását. pedig az esti 8 x /2 (szombaton esti 9 x /2) óra helyett esti 8 órától és a reggeli 5 óra helyett a reggeli 6 óráig kötelezővé tehesse. A kereskedelemügyi miniszter ily rendelkezése mellett a rendelkezés által érintett üzletek alkalmazottai részére 13 óráig, élelmi és egyedárúsági cikkeket árusító üzletekben pedig 10 óráig terjedő pihenő idő biztosítható az alkalmazottaknak. A törvény lehetővé teszi ugyan, hogy a jogos üzleti érdekek megóvása végett az alkalmazottak . kivételesen éjjel is foglalkoztathatók legyenek, de kötelességévé teszi a munkaadónak, hogy az ilyképpen foglalkoztatott alkalmazottaknak is biztosítson 24 óránként egyhuzamban legalább 10 órai pihenő időt. A vidéket illetőleg a törvény nem szabályozta még kötelező módon a zárvatartás idejét. Figyelemmel a vidék eltérő viszonyaira és szokásaira, r. akkori törvényhozásunk nem látta helyénvalónak azt, hogy az üzletek zárását mindenkor egyenlően és így szükségképen mereven szabályozza. Helye-
