Nemzetgyűlési irományok, 1920. X. kötet • 304-319. sz.

Irományszámok - 1920-304. Törvényjavaslat a Madridban 1920. évi november hó 30-án kötött "Egyetemes postaszerződés" becikkelyezéséről

I 304. szám. 53 tel is kívánatos az egyetemes postaszerződésnek mielőbb való törvénybe­iktatása. A madridi kongresszuson kötött szerződések és egyezmények az előzőkhöz képest már a hosszú, 14 évi, időköz miatt is, amely közöttük eltelt, számos kisebb-nagyobb változáson kellett hogy keresztül menjenek. De erősen érez­tették hatásukat az utolsó hat év eseményei is, amelyek folytán az egész világon érezhető szertelen drágulás, a személyzeti és dologi kiadások óriási emelkedése, a szállítóeszközök elégtelensége és rossz állapota és mindenféle egyéb nehézségek sok esetben az egyezmények oly módosítását tették szük­ségessé, amely bizonyos tekintetben visszafejlődést mutat ^az előző, háború előtti, postai szolgálat ellátásához képest. Különösen a postai küldemények díjszabása tekintetében áll ez, mert majdnem az összes postaigazgatások ki­adásai bevételeiket tetemesen túlhaladván, kénytelenítve voltak a nemzet­közi tarifákat az időközben több ízben emelt belföldi tarifákkal némi össz­hangzásba hozni. Bízunk benne, hogy amint az már a madridi kongresszuson is elhangzott, ez a drágulás ós egyéb hátrányos rendszabályok csak rövid átmeneti időszakra terjednek ki ós a szokatlanul rövid idő múlva, már 1924.'évre Stockholmba összehívott legközelebbi postakongresszuson e hatá­rozatok ismét a postát jellemző haladás szellemében fognak módosulni. A madridi egyetemes postaszerződésben megállapított fontosabb változásokat a következőkben ismertetem: 1. A szerződósben és a többi egyezményben is előforduló tarifatételek­nek, úgyszintén az egyes postaigazgatások között keletkező ós kiegyenlí­tendő leszámolásoknak kifejezésére az eddigi frank helyett, tekintettel arra, hogy most a frank értéke változó és országonkint is más-más, a változás­nak alá nem vetett arany frank fogadtatott el. (Szerz. 12. cikk.) •2. A levélpostai díjak átlagban 100%-kai emelkedtek. így például a levél díja 20 grammig 50, arany centimé (25 cent. helyett), továbbá 20 grammonkint még 25 arany centimé (Í5 cent. helyett), a levelezőlapé 30 arany centimé (10 cent. helyett), nyomtatványoké 10 arany certime (5 cent. helyett) lesz. (Szerz. 6. cikk.) 3. Az egyezményekben megállapított díjakat az egyes postaigazgatások saját pénzértékükre egy általuk meghatározott, de a váló értékviszonyt lehetőleg megközelítő egyenérték alapján határozzák meg. Minthogy az előző pontókban említettek alapján egyes — különösen a leromlott valutájú — országokban túlmagas tarifák volnának megállapítandók, ellensúlyozásul minden igazgatásnak jogot adtak arra, hogy a mathematikai egyenértéktől eltérő alacsonyabb egyenértéket is megállapíthasson; az ilykóp "megállapí­tott díjak azonban az eddigi díjaknál kisebbek nem lehetnek. (Zárójk. II. c.) 4. Hogy az ilyképen a tarifák tekintetében egyes országok között elő­álló differenciákat a közönség fel ne használhassa a tarifa kijátszására, megadatott az egyes postaigazgatásoknak a jog, hogy szükség szerint egyes viszonylatokban a levelezésnek a feladáskor való kötelező bérmentesítését elrendelhessék. (Zárójk. III. c.) 5. A vakok számára szolgáló írások szállítására külön mérsékelt tarifa fogadtatott el (500 grammonként 5 arany centimé) s míg a többi levélpostai küldemények súlyhatára megmarad, illetve korlátoztatott 2 kilogrammra, addig a nyomtatványok számára e súlyhatár 3 kilogrammban állapíttatott meg. Az áruminta küldemények súlyhatára szintén emeltetett és pedig 350 gramm­ról 500 grammra. (Szerz. 6. cikk.) 6. Az elveszett ajánlott küldemények kártérítésére vonatkozó felszólalá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom